Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Szolgálati viszony. — 23 munkakör. Végkielégítés; felmondási idő beszámítása szolgálati időbe. Szolgálati viszony rögtöni hatályú felbontásánál járandóságok esedékessége; kártérítési igény. Nyugdíj; kegydíj; nyugdíj és felmondási járandóság együttes követelhetése. Felmondási időre járó illetmények alkotórészei; remuneráció, — mérlegpénz, — jutalék, haszonrészesedés, napidíj. Fizetési előleg, beszámítás. Fizetésemelési kötelezettség. Üzletátvevő és bérlő felelőssége; egyesülés. Valorizáció. Munkaviszonyból eredő követelés csődben. Elévülés. Külföldi jog. Eljárási és hatásköri szabályok. A szolgálati szerződés által a munkavállaló a munkaadónak háztartása, gazdasága, üzlete vagy egyéb vállalata vagy kereső foglalkozása körében ellenérték mellett szolgálatok teljesítésére kötelezi magát, addig a vállalkozási szerződés lényege abban áll, hogy a vállalkozó díjazás ellenében meghatározott mű előállítására vállal kötelezettséget. A vállalkozási szerződés tárgya tehát a kikötött munkaeredmény. (III. 1426.) A munkaadó és munkavállaló a szolgálati szerződés feltételeit szabadon állapíthatják ugyan meg, de annak rendszerinti ismertető jelei, hogy az alkalmazott a munkaadóval szemben függőségi viszonyban álljon, a munkaadó az alkalmazott felett bizonyos fegyelmi jogot gyakorolhasson; az alkalmazott ezek fejében a munkaadótól meghatározott illetményt, vagy jutalékot vagy nyereségrészesedést követelhessen; további ismérve a szolgálati viszonynak, hogy az, amennyiben határozott időre létesült, előzetes felmondással felbontható, amelyre nézve a kikötések csak egyenlők lehetnek. (II. 834.) A szolgálati jogviszonynak nem szükségszerű, elengedhetetlen kelléke az, hogy a vállalt tevékenység bizonyos eleve meghatározott munkaidőhöz kötött legyen, sem az, hogy a munkaadó részéről nyújtandó szolgáltatás készpénzből álljon (IV. 692.). Az 1910/1920. M. E. sz. rend. alá eső kereskedősegédi vagy tisztviselői minőségnek nélkülözhetetlen kelléke, hogy a munkavállaló és munkaadó között bizonyos állandó jellegű függőségi viszony forogjon fenn, amelynek alapján a munkaadó a munkavállaló ideje és munkaereje felett bizonyos tartós folytonossággal rendelkezhessék. Ez az állandó és folytonos függőségi viszony azonban nincs meg ott, ahol a munkaadó a munkavállalót egy bár időszakosan ismétlődő, de a dolog természete által már tartalmában is előre megszabott feladat végzésével mindenkor külön alkalomszerüleg bízza meg, az évnek csak aránytalanul csekély részét betöltő ezen munkaszakon kivül pedig a munkavállaló és munkaadó között semmi függőségi kapocs nincs és a munkavállaló idejével és munkaerejével teljesen szabadon rendelkezhetik és azt bárhol bármikép értékesítheti. (II. 1365.) A tanonc jogviszonya tanviszony, amelyet az sem zár ki,