Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Fuvarozás — 163 K. T-nek a 424. §. alapján cogens 398. §-ával, mely a fuvarozó felelősségének időtartamát az árú átvételétől annak a kiszolgáltatásáig álllapítja meg. Minthogy e jogszabály alól úgy a N. E., mint a Vüsz sem enged eltérést, az ily szerződés hatállyal nem bír (C. IV. 8980/1926. H. D. 1928. iio.). A vasút vétkes gondatlansága megállapítandó akkor, ha az utipodgyászként feladott tárgyakat nem a podgyászkocsiban,, hanem a vonat végére akasztott teherkocsiban helyezi el, ahol a vasúti közegeknek az utipodgyás/ra vonatkozólag kötelező állandó és közvetlen felügyelete nincsen meg és ha a vasúti alkalmazottak a rendeltetési állomáson a podgyászaikat kereső utasokat beengedték a kocsiba és megengedték, hogy azok maguk keressék ki a podgyászaikat. Vétkes gondatlanság esetén pedig a kártérítés mértékének a Vüsz. 35. §-ának 1. bekezdésében körülírt korlátozása ugyanazon §. 2. bekezdésének rendelkezése szerint helyt nem foghat. Az, hogy a feladó szállítási érdeket nem vallott be, számításba nem jön, mert a Vüsz. 32. §-ának 2. bekezdése értelmében a kártérítési kötelezettség legmagasabb összegre korlátozása esetében ezt meghaladó szállítási érdeket nem is lehet bevallani (II. 573.). A Vüsz. 30. §-ához a IV. pótlékkal kiadott II. b. végrehajtási határozmány ama rendelkezése, mely szerint »utipodgyászra való szállításra piaci és vásári iparcikk-kereskedőnek vásári árúi vehetők fel«, nem magyarázható akként, illetve azt a korlátozást nem foglalja magában, hogy a vásári árúknak utipodgyászként való szállításának megengedését jelentő kedvezmény az ilyen kereskedőknek csak a tulajdonukat tevő árúik tekintetében áll fen (II. 572.). A szerződés szerint kötelezett fél vétkességéről - nem lehet szó ott, ahol a másik félnek figyelemben tartandó érdekei oly cselekmények folvtán szenvedtek sérelmet, melyet megelőzni, elhárítani a kötelezett félnek lehetetlen volt. Ebből folyólag, ha az árú szállítására igénybe vett vasúti vonal a szállítás idején ellenséges megszállás alatt volt s igy a vasútra megszűnt a rendes rendelkezési és felügyeleti lehetőség, az árú elveszéséből származó kártérítési kötelezettség a vasútra nem származik, még a vasúti közegek gondatlan eljárása esetén sem, mert oly alkalmazottak kötelességmulasztásából, akikkel szemben az utasítás, rendelkezés, ellenőrzés és felelősségrevonás lehetőségét a vasút a károsító cselekmény bekövetkezése esetén már elvesztette, terhére vétkesség meg nem állapítható (IV. 103.). A vasút a fuvaroztató fél rendelkezése alól a hatóság által foganatba vett lefoglalás folytán ideiglenesen elvont s ennek következtében az ő őrzése alá került árút a kiadásig a rendes kereskedő gondosságával megőrizni tartozik. Ilyen eset volt az, amelynél a beköitözési engedéllyel nem bíró menekült bútorait a menekültügyi hivatal a határon kirakatta, mire azok a vasúti 11*