Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

164 — Fuvarozás — raktárban nyertek elhelyezést. Ennek folytán ugyan sem fuvarozási, sem letéti szerződés nem jött létre, ámde a vasút a közegei vétkessége által előidézett károkért felel s nincsen jelentősége annak, hogy a vasúti közegek a bútoroknak a raktárba vitele megengedésekor kijelentették, hogy azokért sem ők, sem a vasút felelősséget nem vállalnak (III. 46.). A fuvarozás közben bekövetkezett kár esetén a külföldi valutában értékelt árúért a kártérítés a teljesítés helyén érvényes pénznemben nyújtandó. Nemzetközi fuvarozásnál a N. E. 42. cikke értelmében a követelés lejártának napjául a felszólamlás beadásának napja tekintendő (C. IV. 898/1926. H. T. 1927. 76.). Ezzel szemben belföldi fuvarozási ügyletnél kimondotta a Kúria, hogy a fuvarozó kártérítési kötelezettsége abban az időben áll be, amikor az árút a fuvarozási szerződés értelmében a címzettnek ki kellett volna szolgáltatnia (C. VII. 6327/1925. H. T. 1927. 77.). Az árú teljes ellenértékének (beszerzési értékének) megtérítésén felül méltányosan nem terhelhető a fuvarozó a törvényes kamat mértékénél nagyobb kártérítő kamattal (I. 1030.). Fuvarozási jogi szempontból elveszettnek csak az az árú tekinthető, a. mely a fuvarozás folyamán elpusztult, vagy nyomtalanul eltűnt, vagy melyre vonatkozóan a fuvarozó rajta kivül eső okokból nincs abban a helyzetben, hogy azt belátható időn belül kiszolgáltassa; az a körülmény azonban, hogy a fuvarozás során a vasút birtokába került árút — akár kisérő iratokkal, — akár azok nélkül is került az hozzá, szabályellenesen egyszerűen szabadkézből értékesítette és a vételárat is megtartotta, az árúelveszés megjelölt fogalma alá semmikép sem vonható. Ebből pedig szükségkép folyik, hogy az ily szabálytalan és önkényes eljárás révén károsult féllel szemben a vasút a rendes elévülési időt korlátozó rendelkezésekre sikerrel nem hivatkozhatik (I. 1647.). Az N. E. 45. cikkében foglalt elévülési szabályok, csak az elveszés, hiány, megsérülés, vagy késedelemből származó kártérítési igényekre vonatkoznak. Nem alkalmazhatók azonban ezek a szabályok akkor, ha a fél kártérítési igényét nem a fenti ténykörülményekre, hanem arra alapítja, hogy a fuvarozott árú elárverezéséből befolyt vételárat nem kapta meg. A keresetnek az elévülést félbeszakító hatálya a per szünetelésétől számított, az ujraíelvétel lehetőségét megnyitó két (négy) hónap elteltével megszűnik (C. IV. 1572/1926. H. T. 127. P. H. T. 99.). A fuvardíj utánfizetési igényre nem áll az egyévi elévülési idő akkor, ha a íeladó ezt az igényt elismerte. Ha ez az, elismerés külföldi valutában kifejezett összegre vonatkozik, az utánfizetendő fuvardíj is a külföldi pénznemben egyenlítendő ki (C. IV. 5238/1925. H. T. 1927. 45.).