Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

156 Szabadkézből és árverés útján való eladás a másik fél terhére való élés szándéka kizártnak tekinthető. Az alkudozást és fényegetődzést meg nem haladó, a teljesítést sürgető levelezésből ilyen szándékra következtetni nem lehet (I. 547.). A piaci vagy tőzsdei árral biró árú nem szállítása miatt a vevő fedezeti vétel nélkül is követelheti az árkülönbözetet és ezen kivül igazolható nagyobb kárát (haszonveszteségét) is követelheti, különösen ha igazol ja, hogy a nem szállított árút a teljesítés helyén és idején saját hibáján kivül fekvő okból be nem szerezhette (C. IV. 3332/1928. K. J. 1929. 108.). Ha a teljesítési időben a teljesítés helyén az eladó által szállítani elmulasztott árú beszerezhető nem volt és a vevő az árút már előre tovább eladta, a. vevő jogszerűen követelheti a szerződési és piaci ár közötti különbözetet meghaladó, a szerződési és továbbeladási ár közötti különbözetet tevő haszonveszteséget (III. 759.). Fedezeti vétel nélkül nem követelheti a vevő az árdifferenciát, ha a — bár piaci vagy tőzsdei árral biró — árút a saját szükségletére vette, kivéve, ha az árút üzletében vagy gazdaságában más, továbbeladásra szánt árú vagy termény előállítására használja fel (I. 1768.). Ha a piaci vagy tőzsdei árral bíró árú szállítására irányuló kötlevél szerint a vevő a szállítás elmaradása esetén az árkülönbözetet követelheti vagyis e jog érvényesítése a tényleges kár bekövetkeztétől nincs függővé téve, a kár elhárítására vonatkozó anyagi jogszabályok nem nyernek alkalmazást (I. 2047.). Az eladó késedelmének beállta után az utólagos teljesítési határidő alatt bekövetkezett érté keltolódás nem szolgálhat alapul arra, hogy az eladó nem teljesítés miatt a K. T. 353. §-a értelmében ellene érvényesíthető kártérítéstől mentesíttessék (I. 118.). 5. Szabadkézből és árverés utján való eladás a másik fél terhére. A piaci árral bíró árúk a tőzsdei árral biró árúkkal egy tekintet alá esnek és igy a K. T. 347. §-a értelmében a hites személy közben jöttének mellőzésésével szabadkézből eladhatók (C. VII. 1822/1926. K. J. 1927. 39.). Sőt a rendes kereskedői gondosság épen azt kivánja meg, hogy a másik fél terhére eladásra jogosult, a piaci árral biró árút szabadkézből kísérelje meg eladni s csak ha az ekként eladható nem volna, vegye igénybe a bizonytalanabb kimenetelű, költségesebb és igy az ellenfélre hátrányosabb nyilvános árverésen való eladást. Ami az árverés miként való közzétételét illeti, nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben is a rendes kereskedői gondosság szemelőtt tartása az irányadó. Ebből folyólag adott esetben (pl. export-árúnál) az árverésnek egyedül a hivatalos lapban való meghirdetése a tör-