Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)
93 állítás — kimeríti a Btk. 351. §-ában írt vétség tényálladékát. Az állítás mineműségét illetően egyedül az a mérvadó, hogy az rágalmazó, vagv becsületsértő jellegű legyen. (XI. 999 = C. 923/937.) 353. §. A lelövéssel való puszta szóbeli ijesztés az arra még látszat szerint sem alkalmas eszköz birtokában, fenyegetés ugyan, de nem esik a Btk. 353. § 1. pontjában írt súlyos veszélyt magában rejlő fenyegetés fogalma alá, (XIII. 522 = C. 5728/938.) Sikkasztás. 355. §. A jogtalan eltulajdonítás fogalmát nemcsak a saját célra való felhasználás, hanem a rendeltetésellenes használat is betölti. Nem tartozik a sikkasztás tényálladékához sem a károsító szándék, sem a puszta eltulajdonításon kívül eső valamely jogsérelem. (C. 5476/936.) A Nemzeti önállósitási Alap által kölcsön címén folyósított összeget a megszavazó okmány szövegéből, de ennek az intézménynek a törvényhozó által történt létesítésének indokaiból is kitünőleg, lényegileg meghatározott célokra adott segélynek kell tekinteni, mely az állami célvagyon fogalma alá esik s ezért nem megy át a kedvezményezett egyén korlátlan tulajdonába. Ennek az összegnek rendeltetésellenes felhasználása a sikkasztás alkotóelemeit kimeríti. (C. 3869/939.) óvadék címén felvett helyettesíthető pénzösszeg felhasználására, még ha azt kamatfizetés ellenében vette is át az óvadékvevő, csak akkor jogosult, ha az annak megfelelő fedezettel rendelkezik, így a nem zárt letétként kapott óvadékot az óvadékvevő a saját céljaira büntetlenül csak akkor használhatja fel, ha megvan benne az akarat és a képesség is arra, hogy az óvadék összegét — megfelelő időben — az óvadékadónak rendelkezésére tudja bocsátani. (C. 1772/939.) Az óvadéknak ideiglenes felhasználásába beleegyezés, illetve az az ellen nem tiltakozás a biztosítékul letett készpénzösszeg óvadék jellegét nem szünteti meg. (XII. 226 = C. 3890/937.) Aki alkalmaztatás címén átvett fel nem használható óvadékot a saját céljaira fordítja s az alkalmaztatás megszűnésekor visszafizetni nem tudja, sikkasztást követ el. Csalás csak akkor forog fenn, ha a tettes az óvadék átvételekor már tudta, hogy az alkalmazásába fogadott egyént foglalkoztatni nem tudja s így az óvadékra nem lesz szüksége. (C. 606/937.)
