Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

65 són. Ez a lélekre hatás nemcsak előny ígérése, vagy hátrány kilátásba helyezése által következhet be, hanem bármely más alkalmas módon, pl. hosszas rábeszélés, unszolás stb. által is. (C. 3740/937.) A „rábírni törekvés" nem tételezi fel olyan hatású eszköz alkalmazását, ami mellett eredmény feltétlenül várható; tökéletesen beillik ebbe a törvényes fogalomba a csak próbálkozó, egyszerű lelki ráhatás is, amilyen a rábeszélés, sőt a puszta felszólítás, a komoly kérelem. (XII. 979 =C. 1885/938.) A felbujtás a tettes akaratának lelki kényszer gyakorlásával való befolyásolását jelenti s ha ennek a befolyásnak eszközét (ajándék, ígéret, rábeszélés, kérés stb.) nem ismerjük, hiányzik a szándékos rábírásnak ténybeli alapja; ez esetben a hamis tanuzásra való módnyujtás esetleg csak a bűnsegédi részesség megállapítására lehet alkalmas. (C. 3714/938.) Nem szükséges, hogy maga a „per" és a „tanúságtétel" ezekkel a szavakkal említtessék, ha a felkérésnek enélkül is ilyen értelmet lehet tulajdonítani. (XII. 979 = C. 1885/938.) A hamis tanuzásra csábításnál nem mentesíthető ok, hogy a vádlott nem közvetlenül adott és nem is határozott utasítást a hamis vallomás tételére. Ugyanis nemcsak a parancs, utasítás, hanem a megfelelő alakban nyilvánított óhaj is betölti a rábírni törekvés fogalmát, még abban az esetben is, ha a tettes nem közvetlenül a rábírni kívánt személy előtt, hanem üzenet útján fejezte azt ki. (XI. 1001-=C. 2905/937.) Nem tényálladéki eleme, de nem is feltétele a Btk. 222. §-ában írt bűncselekménynek az, hogy annak elkövetésekor a bűnvádi, kihágási vagy polgári eljárás már folyamatban legyen. (XII. 979 = C. 1885/938., — BHT. 854.) A vádlott büntetőjogi felelősségén tehát nem változtat*az, hogy az eljárás nem indult meg és a tanú kihallgatására sor nem került. (XI. 1001 = C. 2905/937.) Ennek tényálladéki elemül való elfogadása büntetlenné tenné azt az igen gyakori esetet, amikor a fél a megindítandó polgári perről vagy hatósági eljárásról csak azért mond le, mert hamis tanú szerzésére irányuló törekvései sikertelenek maradtak. Ez pedig nyilván ellenkeznék a törvény akaratával. (C. 6127/936.) A hamis tanuzásra való reábírás esetében is áll az a megállapítás (Btk. 215. §), hogy nemcsak az a lényeges körülmény, ami perdöntő. (C. 2522/935., — XI. 872 = C. 1518/937., — BHT. 786.), A tanú kihallgatásától való elállás nem egyértelmű a Btk. 222. §-ában meghatározott bűncselekmény elkövetésétől való elállással, ami csábítás megkezdése után már fogalmilag is ki van 5