Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

64 A hamis tanuzás szempontjából lényeges, hogy a tanú a polgári perben tett hamis vallomását megfelelő figyelmeztetés és kioktatás után (Pp. 305. §-a) esküvel megerősítse, az azonban, hogy a tanú az esküt a perben kihallgatott többi tanúval egyszerre, vagy külön teszi-e le, az eskü jogi jelentőségén nem változtat. (C. 3712/938.) A Pp. 305. §-nak rendelkezése nem magyarázható akként, hogy a művelt tanút az eskü jelentőségére és következményeire figyelmeztetni egyáltalán nem kell, hanem csak azt jelenti, hogy a figyelmeztetés formája és tartalma a tanú műveltségi fokához mért legyen. Ettől eltekintve a Pp. hivatkozott szakasza azt is elrendeli, hogy a tanút kihallgatása előtt arra is figyelmeztetni kell: „hogy köteles legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta és teljes valóságot vallani és hogy vallomását esküvel kell megerősíteni". Amennyiben tehát a tanú vallomását és esküjét nem per-, rendszerűén vették ki, az esetben a hamis tanuzás törvényes elemei nem valósulnak meg. Különösen áll ez akkor, ha a tanúnak jogában állott a vallomástételi, majd az eskütételt megtagadni. így nem zárható ki annak lehetősége, hogy ha vallomástétel előtt figyelmeztetik, hogy vallomására, esküt kell tennie, amit a félek esküalatti kiJiattgatásánál a polgári bíróság csak később rendel el, majd az eskü kivétele előtt régebben tett vallomását felolvassák és megteszik a törvényes figyelmeztetést, úgy az akként újabb megfontolásra és cselekménye horderejének átgondolására való késztetés folytán nem követi el a vádbe vett cselekményt. (XII. 470 — C. 5436/937.) 219. §. Az eskü alatt kihallgatott félnek (Pp. 368—376. §) hamis vallomását — az 1912: LIV. tc. (Ppé.) 95. §-hoz képest — a hamis tanuzásra megállapított szabályok szerint kell értékeim. (C. 5600/939.) Hamis tanuzásra való rábírás. 222. §. A hamis tanuzásra rábírást az követi el, aki mást az ügy lényegére vonatkozólag, oly körülmények, tények bizonyítására akarja rávenni, amelyek a valóságnak nem felelnek meg. (C. 2522/935.) A reábírni törekvés oly lélekre hatással való próbálkozás, amely alkalmas arra, hogy a csábítotfnak elhatározására has-