Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

181 de erkölcsi érdekeit, nevezetesen a jogrend, a személy- és vagyonbiztonság, a társadalmi béke követelményéhez fűződő érdekeket. Ebből a szempontból az állam minden polgára közvetve mindig sértettnek volna tekinthető, ami végeredményben az általános állampolgári vádjog elismerésére vezetne. A Bp. 13. § 6. bekezdése, amely szerint sértett az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette a bűncselekmény, lehető tágan határozta ugyan meg a sértett fogalmát, azonban mégis kizárta e körből, tehát a vádemelés jogából is azokat, akiknek jogait a bűncselekmény közvetlenül nem érinti. A Bp. 13. §-ában említett sértett alatt ugyanis nem érthető az, akire az elkövetett vagy megkísérelt bűncselekményből csak közvetve háramlott valamely hátrány; hanem sértettnek s így a pótmagánvád képviseletére (Bp. U2. %) jogosultnak csak azt lehet tekinteni, akinek azt a különleges jogkörét, amelyet a törvényhozás a szóbanforgó bűncselekménnyel szemben oltalomban részesíteni kívánt, a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette. (C. jh. 4732/939., — BHT. 912.) Az adócsalás bűncselekménye miatt folyamatban lévő büntető eljárásban az államkincstárt sértetti vagy pótmagánvádlói jogkör, sem ebből kifolyóan perorvoslat joga meg nem illeti, ilyenek használatára nem jogosult. Ugyanis adócsalás esetében úgy vagyoni, mint közjogi büntető igényének megvédését illetően csak a magyar állam a sértett, vagyoni igényét az államkincstárt képviselő hatóságai útján, a büntető igényét pedig a kir. ügyészségek útján érvényesíti. Ennek megfelelően az államkincstár megkárosítására irányuló bűncselekményekről rendelkező 1920: XXXII. tc. 10 §-ának rendelkezése szerint a pénzügyi hatóságoknak a büntető eljárástól függetlenül és még annak megindítása előtt a veszélyeztetett adót vagy más köztartozást, az azokra vonatkozó törvények alapján, meg kell állapítani. Az állam, mint sértett közjogi büntető igényét a büntető bíróságok előtt a kir. ügyészség képviseli, amely vádképviseletre a kir. ügyészség kizárólag köteles és jogosult. Az 1920. évi XXXII. tc. 12. §-ának azon rendelkezése, hogy „a vádat a kir. ügyészség képviseli", helyesen csakis úgy értelmezhető, hogy a vádat a kir. ügyészség kizáróan képviseli és így pótmagánvádnak ily esetben nincs helye, mivel a kincstár magánjogi sérelme külön eljárás során már megállapíttatván, ily sérelemről e bűnügyben mái* nincsen szó. (XI. 614 = C. 484/937., — BHT. 1063.)