Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

12 vesztésre átváltoztatandó. Minthogy azonban az 1928 március 1-én életbelépett II. Bn. 20. § 2. bekezdésének 2. mondata szerint az 1920 :XXXII. tc. 7. §-ának 3. bekezdése hatályát vesztette s egyebekben a II. Bn. rendelkezéseit adócsalás esetében is alkalmazni kell, nyilvánvaló, hogy az átváltoztatásnak — adócsalási ügyben is — a II. Bn. 8—10. §-ai értelmében kell megtörténni. (XI. 853. = C. 1566/937.) A II. Bn. 20. § 2. bekezdése értelmében érintetlenül marad az 1920:XXXII. tc. 6. §-ának az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabható pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezése; e § szerint a szabadságvesztésbüntetésen felül minden esetben pénzbüntetést is ki kell szabni. A mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetést tehát, az ugyanazon ítéletben elbírált adócsalások esetében, külön-külön kell megállapítani. (C. 4760/937.) A megrögzött bűntettesekről. II. Bn. 36. §. A szigorított dologházi őrizet elsősorban a megrögzött bűntettesek javítását célzó intézkedés és ha mint ilyen a szabadság elvonásával jár is, mégis a Btk.-ben meghatározott szabadságvesztésbüntetéstől eltérő jellegű. (26. számú büntető jogegységi döntvény.) A törvény a szigorított dologházi őrizetnek csupán legrövidebb tartamát határozza meg. Ebből szükségszerűen következik, hogy a törvény a dologházi őrizet tartama tekintetében felfelé nem kívánt korlátokat felállítani és így a büntetőtörvénykönyvnek a határozott tartamú szabadságvesztésbüntetésre vonatkozó rendelkezései (Btk. 22. és 100. §) a szigorított dologházi őrizetre vonatkozóan nem nyerhetnek alkalmazást. Ezt a felfogást erősíti meg az a körülmény is, hogy bár a II. Bn. 41. §-a a szigorított dologházi őrizet tekintetében a fegyházbüntetés jogkövetkezményeire utal, mégis a dologházi őrizet legrövidebb tartamát, a fegyházbüntetésre a Btk. 22. §-ában meghatározott legrövidebb időtartamánál magasabban állapítja meg. A m. kir. Kúria egyébként a B. 5439/930., — majd a B. 5790/930. szám alatt hozott jogegységi határozatában és ezt követően a B. 3585/931. szám alatt hozott végzésében azt is kimondotta, hogy a szigorított dologházi őrizet tekintetében az összbüntetésre vonatkozó szabályokat alkalmazni nem lehet. Ezek a döntések ugyancsak arra utalnak, hogy a szigorított dologházi őrizet tekintetében a büntetőtörvénykönyvnek a