Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

158 Kitűnik ez abból a körülményből is, hogy a Bv. 34. §-a értelmében a 21. §-nak fenti rendelkezését a Btk. 229. §-a alá eső hamis vád vétsége esetében, tehát akkor is alkalmaznia kell, ha a hamis vád folytán a vádlott ellen eljárás nem indult. A hamis váddal rokon jogi természetű hatóság előtt való rágalmazás megállapításának sem lehet tehát akadálya az a körülmény, hogy a sértett ellen eljárást nem indítottak. Ezek a jogelvek természetszerűleg csak akkor irányadók, ha a sértett ellen valóban adtak be szabályszerű feljelentést, mert ha ez nem történt meg, a hatóság nem is kerülhetett abba a helyzetbe, hogy a vád valóságának kérdésében döntsön. (Lásd a következő C. 5453/936. határozatot.) Ilyen feljelentés hiányában tehát nem lehet szó hatóság előtti rágalmazás vétségéről sem. (XII. 539 = C. jh. 5287/937.) A Bv. 20. §-ának rendelkezése szerint a hatóság előtti rágalmazás tényálladéki eleme az, hogy a vádolás kellő ténybeli alap nélkül hatóság előtt történjék és ugyancsak hatóság állapítsa meg azt, hogy a vád nem bizonyult valónak. A csendőrség előtt történt vádolás a hatóság előtt való rágalmazás vétségének megállapítását még nem zárná ki azért, mert a csendőrség az előtte tett feljelentést az illetékes hatósághoz áttenni lévén köteles, az ilyen feljelentés rendszerint az illető hatóság elé keiül. (BHT. 607. sz.) Ha a csendőrség az előtte tett feljelentést nem terjesztette ez illetékes hatóság (Bp. 87. §) elé, s annak tárgyában még csak nyomozást sem foganatosított azért, mert azt bosszú művének tartotta, nyilvánvaló, hogy a hatóság nem is dönthetett a vád valóságának a kérdésében, vagyis nem hozott a Bv. 21. §-ában említett véghatározatot. Ennek a tényálladéki elemnek a hiánya kizárja a hatóság előtti rágalmazás vétségének a megállapíthatását. (XI. 225 = C. 5453/936.) A Bv. 20. §-a alá eső vétségnek a Bv. 1. § vagy 2. §-a alá eső vétségek egyike sem kisegítő (subsidiarius) cselekménye, hanem a cselekményeknek ez a két csoportja egymástól nemcsak eltérő jogi természetű, de eltérő perkezelést is igényel. Épp ezért a Bv. 20. §-a alá eső hatóság előtt való rágalmazás vétsége miatt indított bűnügyben az esetben, ha a bíróság a Bv. 20. %-ába ütköző vétséget valamelyik tényálladéki elem hiányában megállapíthatónak nem találja, nem térhet át a Bv. 1. vagy 2. %-ára, mint kisegítő vagy helyettesítő szakaszokra. (C. 3677/938., — XIII. 252 = C. jh. 4571/938., — BHT. 865.) A kir. Kúria B. I. 1377/929. sz. jogegységi határozata szerint a Bv. 20. § esetében a valóság bizonyítására vonatkozólag