Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

159 a Bv. 13—16. §-aiban foglalt rendelkezések nem nyernek alkalmazást. Mind a Btk. 227. §., mind a Bv. 20. § esetében nem a vádlottnak kell bizonyítani az ő általa tett vádolásnak az igazságát, hanem a Btk. 227. § és Bv. 20. § vádjával fellépő vádlónak kötelessége bizonyítani a vádlott által eszközölt vádaskodás valótlanságát. (C. 3850/938.) Ebben a kérdésijén a kir. Kúria kiegészítő felfogását alábbi határozataiban elvi éllel nyilvánította ki: A kir. Kúria B. I. 2365, 932. sz. jogegységi határozatából: „Abban az esetben, ha maga az a tény vitás, hogy a vádolás hatóság előtt, illetve hatóság előtt vádolás történt-e, a B. I. 4345/1930—7. sz. jogegységi határozat értelmében lehetséges, hogy az elsőbíróság — ha a hatóság előtti vádolás esetét fennforogni nem látja — áttérjen a hatóság előtti rágalmazásról a közönséges rágalmazásra, de csak úgy, ha még lehetőség van arra (Bv. 29. § 2. bek.), illetve módot nyújt arra (Bp. 325. § 3. bek.), hogy a Bv.-nek a valóság bizonyítására vonatkozó — a Bv. 20. § címén folyó eljárásban nem alkalmazott és nem is alkalmazható — rendelkezései érvényesülhessenek, illetve vádlott az ezekben biztosított jogával élhessen. Erre tekintettel a fellebbviteli bíróság rendszerint nem teheti meg — a fenti különbségekben rejlő jogelvek sérelme nélkül — azt, hogy a kizárólag a Bv. 20. §-a alapján folyt eljárás során, akit e paragrafus alapján a fenti okból elítélhetónek nem tart, egyszerűen közönséges rágalmazásban mondja ki bűnösnek, hanem legfeljebb azt teheti meg, hogy amennyiben a magánindítvány kellő időben tétetett, az eljárás megsemmisítése mellett új eljárást rendel el, hogy annak során a vádlott élhessen a valóság bizonyítására vonatkozó jogával". A kir. Kúria B. L 656/934. sz. határozatából: ..Az eltérő minősítésre vonatkozó áttérésnek csak abban az esetben lehet helye, ha a bíróság a tárgyaláson — a Bp. 325. § 3. bek. értelmében — figyelmezteti a feleket arra az eshetőségre, hogy a vádbeli cselekményre oly minősítés alkalmazható, mely a védelemnek új irányban való előkészítését teszi szükségessé és tudtul adja vádlottnak, hogy a védelem előkészítése céljából a tárgyalás elnapolását indítványozhatja". Felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségéről a hatóság előtti rágalmazás vétségére való áttérésnek azonban helye van. (Mindkét bűncselekménynél a vádat a közvádló képviseli.) Nem áll fenn az ellentétes perkezelés folytán jelentkező az a legfőbb akadály sem, hogy az áttérés következtében a vádlott elesik a valóság bizonyításának az indítványozásától, tehát oly jogának érvényesítésétől, mely siker esetén felmentését eredményezné.