Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

157 A kir. Kúria jogegységi tanácsának 15. számú büntető döntvénye (BHT. 679.) szerint a Bv. 18. §-ának alkalmazása tekintetében a semmisségi panasz nem a Bp. 385. §-ának 1. c). hanem 2. pontjára alapítandó, minthogy a Bv. 18. §-a sem a bűnösség, sem a minősítés kérdését nem érinti, hanem kizárólag a büntetésre vonatkozóan rendelkezik. (C. 2932/938.) Nyomban viszonzott kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés. 19. §. A 19. § alkalmazásának feltétele, hogy viszonvád (Bv. 7. §) is legyen, tehát hogy mindkét sértett vádlott is legyen és mindkét vádlott bűnössége megállapítást nyerjen. (C. 3091/937.) Hatóság előtti rágalmazás. 20. §. A vádolás fogalmát kimeríti az az eljárás is, ha a panaszt tevő, bár az eljárás megindítását kifejezetten nem is kéri, de mégis az arra illetékes hatóság előtt olyan tényeket ad elő vagy sorol fel, amelyek valamely büntetendő cselekmény vagy fegyelmi vétség tényálladékát betöltik és a hatósági eljárás megindítására alapul szolgálhatnak. Nem kelléke a cselekménynek a névszerinti megemlítés sem, elég ha a feljelentést tevő a vádolt személyt olyan módon jelöli meg, hogy annak kiléte kétségtelenül felismerhető és megállapítható. (C. 6370/936.) A kir. Kúria jogegységi tanácsa C. 3770/929. sz. határozatában kifejtette: A Bv. 20. §-ának tényálladéki eleme ugyan a bűnvádi vagy fegyelmi úton büntethető cselekmény elkövetésével vádolás, de e szakasz szövege semmi támpontot sem nyújt arra, mintha a vétség csak akkor volna megállapítható, ha a sértett ellen a följelentés folytán tényleg meg is indították a bűnvádi vagy fegyelmi eljárást. A Bv. 21. §-ának az a rendelkezése ugyanis, hogy e vétség miatt magánindítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást és hogy a magánindítvány előterjesztésének határidejét attól a naptól kell számítani, amelyen a sértett az alapügyben hozott véghatározatról tudomást szerzett, nyilván csak arra az esetre vonatkozik, ha a sértett ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás indult. A magánindítvány határidejének a sértettre kedvezőbb megállapításából tehát nem lehet azt a következtetést levonni, mintha a 20. §-a alá eső vétség egymagában meg se lenne állapítható akkor, ha a sértett ellen eljárást nem indítottak.