Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

147 Fegyelmi vétséget csak a kötelességnek szándékos és vétkes megszegése valósít meg. A Bp. 296. §-ának 2. és a 307. § 3. bekezdésének egybevetett értelme szerint a tárgyalást vezető bírónak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy az ügy lényegére nem tartozó kérdések feltevését megakadályozza. Ha a bíró helytelenül mérlegeli a kérdésnek lényeges voltát, azzal kötelességét nem szegi meg. Annak a ténynek az állítása tehát, hogy a bíró megtagadta egy kérdésnek a feltevését, nem rágalmazó jellegű. (X. 1056 = C. 3631/936.) Ha valamely község képviselő testülete oly eljárást követ, mely az állam érdekeit vagy a község jólétét veszélyezteti, a belügyminiszter azt feloszlathatja s a megye útján az ügyek időközi vezetése iránt intézkedik (1886: XXII. tc. 61. §), azonban a képviselőtestület egyeteme elleni fegyelmi eljárás megindítása tekintetében rendelkezést nem tartalmaz. A képviselőtestület „egyeteme" sértettként fellépni nem jogosult. (C. 1240/938.) A gorombaság" — (nem közalkalmazottnál) — egymagában még nem bűncselekmény; jellembeli fogyatékosság sem, mely közmegvetést vonhatna maga után. Ez oly egyéni magatartás, amely az ily emberrel való érintkezést kellemetlenné teszi. (C. 790/939.)* Rágalmazás annak állítása, hogv „hivatásos álláskijáró". (C. 3510/937.) A tisztviselő hivatali kötelességét teljesíti, amikor hivatalos felszólításra a tisztázni kívánt körülményekről jelentést tesz és abba esetleg befoglalta azokat az észrevételeket, amelyek egy más tisztviselő működésével összefüggésben felmerültek. Az állandó bírói gyakorlat szerint a közhivatalnok a hivatali hatás, körén, belül teljesített hivatalos cselekményei közben tett megállapításai yniatt rágalmazás vétsége címén nem vonható felelősségre. Így a kir. Kúria a B. I. 4478/1926. számú határozatban (BHT. 864.) kimondta, hogy valamely fegyelmi bíróság tagjai azokért a megállapításokért, amelyeket a fegyelmileg vádolt személyére, magatartására vonatkozólag a fegyelmi üggyel összefüggésben tesznek, rágalmazás vagy becsületsértés miatt felelősségre nem vonhatók. Ezt a jogi alapigazságot a törvényhozó annyira magától értetődőnek találta, hogy arranézve nem is tartott szükségesnek olyan külön rendelkezést, aminőt például az ügyfelek és képviselőik által használt kifejezésekre vonatkozóan 9 Bv. 17. §-ában tett. Amennyiben a közhivatalnokot ebben a vonatkozásban szándékos kötelességszegés terhelné, abban az esetben felelőssége a