Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

146 A Bv. 1. §-ának súlya alá eső rágalmazás vétségét követi el az is, aki más által állított valamely rágalmazó tényt más személyekkel közöl és ekként annak hírét tágabb körben terjeszti (híresztelés). Nincs mentőereje annak, hogy a vádlott csak azt adta tovább, amit mások vele közöltek. (C. 245/937.) A közérdekű bírálat is csak addig jogos, amíg valaki másnak eljárását tárgyilagosan, vagyis olyként bírálja, hogy ezáltal másnak törvénvvédte érdekeit nem sérti. (C. 3296/937., — 5624/938.) Aki a közélet terén szerepet visz, ebbeli tényeinek tárgyilagos bírálatát tűrni köteles. (C. 3652/936.) A megengedett bírálat joga nem terjedhet addig, hogy a bírálat címén, a megbírált irodalmi mű szerzőjével szemben, a szerzőséggel egyébként kapcsolatban nem álló magatartására nézve sértő ténvállítások legyenek használhatók. (XII. 133 = C. 4772/937.) Annak állítása, hogy valakit arcul ütöttek, az a valóság esetén sem lehet a sértett ellen bűnvádi eljárás megindításának oka, tehát rágalmazást nem képez, hanem mivel annak állítása a sértett megszégyenítésére alkalmas, becsületsértést valósít meg. (C, 4005/937.) Az a kifejezés, hogy ,JL Btk. paragrafusaiba ütköző módon járt el", nem foglal magában külön tényállítást, mert nem utal valamely meghatározott bűncselekményre, hanem csak általánosságban említi a büntető törvényt. Ilyen értelemben pedig nem egyéb, mint megbélyegző értékítélet (becsületsértés), amely külön bizonyításra nem szorul, hanem a valóság bizonyítása esetén osztja az állított tények jogi sorsát. (XIII. 467 = C. 4610/938.) A bűnvádi eljárás során megállapított tényállás körül tévedés előfordulhat, a Bp. is feltételezi, éppen ezért adja meg a feleknek azt a jogot, hogy újabb bizonyítékokra, téves következtetésekre vagy iratellenességre hivatkozhatnak, illetve rámutassanak. Az az eljárás tehát, hogy a nyomozó hatóság jelentésének hiányos részeire, téves következtetéseire, iratellenességeire valaki rámutat és ezzel szemben az ő felfogása szerinti helyes tényállás megállapítását szorgalmazza, a terheltet megillető olyan perbeli jog gyakorlása, amelyet terhelt részére törvényes rendelkezés biztosít. Ha e jog gyakorlásával kapcsolatban hivatali mulasztásra utaló tényállítást nem használ, cselekménye nem állapít meg bűncselekményt. (C. 3233/937.) Bvrói tévedéseknek perorvoslatban való vitatása nem érinti az eljárt bíró becsület jogát, az nem rágalmazó jellegű.