Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)
114 A Btk. 401. §-ában említett okirat alatt nem olyan okiratot kell érteni, ami alakszerű kiállításánál fogva feltétlen bizonyító erővel bír, hanem olyan iratot, ami bizonyításra egyáltalán használható. A Btk. 401. §-ában meghatározott bűncselekmény törvényes fogalmához nem tartozik az, hogy a hamis okirat az ügyletkötő vagy az okirat tartalma által érdekelt félnek való átadással használtassák bizonyításra. Betölti e bűncselekmény tényálladékát, a jogsérelem lehetőségét maga után vonó bármi más módon való felhasználás és az ügyleten kívül álló személyekhez való juttatás is. Ennél több tevékenység a Btk. 401. §-a alá eső okirathamisításnak a bevégzettségéhez nem kell. (XII. 875 — C. 1436/938., — BHT. 424.) A törvénynek nem tényálladéki eleme az sem, hogy a hamisítás által közvetlenül érdekelt féllel szemben használtassák fel bizonyításra. (C. 3575/938.) A magánokirathamisítási cselekmény tehét befejezést nyer, a meghamisított okirat bármilyen felhasználásával, mert az elkövetési cselekmény: a hamisítás és a bizonyítás céljából való felhasználás. (C. 2133/938., — 2684/938.) A magánokirathamisítás nemcsak akkor valósul meg, ha abból valakire jogsérelem tényleg háramlik, hanem akkor is, ha abból valakire jogsérelem háramolhatik, tehát a jogsérelem bekövetkezésének lehetősége megvan. (C. 594/936., — XI. 1001 = C. 2905/937., — C. 5410/937., — 655/938.) A magánokirathamisítás létrejöttéhez a törvény nem kívánja, hogy ezáltal valaki kárt szenvedjen, de a károkozásra irányuló szándékot sem. (C. 5580/936., — 655/938., — 4873/938.) Hamisított okirat másolatának a bíróság előtt folyó ügyben való becsatolásával a tettes kifejezést ad annak, hogy az okiraton alapuló jogát érvényesíteni kívánja. Az 1911:1. tc. (Pp.) 323. § 2. bek. ugyanis megengedi, hogy a fél a bizonyításra szolgáló okiratot másolatban felmutathassa. (C. 1798/935., — BHT. 1001.) Hamis okmányoknak utóbb valódiakkal való kicserélése, mint utólagos jóvátétel, a már elkövetett bűncselekményt meg nem történtté nem teszi. (C. 594/936., — XI. 1001 = C. 2905/937.) Ügyvédi meghatalmazásra a megbízó nevének tudta és hozzájárulása nélkül való reávezetése magánokirathamisítást nem képez, ha az jóhiszeműen történt, amennyiben a sértett az ügyvédet a per vitelével valóban megbízta s így az ügyvéd méltán feljogosítottnak érezhette magát meghatalmazás kiállítására, illetve (az elveszett és nem talált) pótlására. (C. 4554/938.)