Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

64 szándékos megölésével párosult rablás bűntettének a Btk. 349. §. második bekezdésében meghatározott törvényi egységbe, hanem ily esetben a tettes tevékenységét a Btk. 279. §ban meghatározott s a 280. §. szerint minősülő szándékos emberölés és a Btk. 344. §-ába ütköző s a 348. §. szerint büntetendő rablás bűntettének anyagi halmazataként kell minősíteni (C. 6004/1933.). Zsarolás. 350. §. A zsarolás tényálladékához nem magának az elérni célzott vagyoni haszonnak kell jogtalannak lenni, hanem annak a módnak, mellyel azt az illető megszerezni törekszik. — Amennyiben valakinek mással szemben alaposnak tartott büntetőjogi igénye van, és ennek következményeit kilátásba helyezi, úgy az részéről nem jogtalan cselekmény (C. 4279/' 1935., — 4850/1935.). Nem jár el tehát jogtalanul az, ki olyan védelmi eszköz igénybevételét helyezi kilátásba, amelynek igénybevételére neki a törvény módot nyújt (VII. 989 = C. 1915/1933.). Ahhoz, hogy a Btk. 350. §-ában írt fenyegetés létrejöjjön, nem szükséges, hogy a vádlott fenyegetését meg is akarja valósítani, s közömbös, hogy fenyegetését tényleg megvalósította volna-e, — csupán annyi kell, hogy a vádlott fenyegetése alkalmas legyen arra, hogy a sértett joggal tartson attól, miként a vádlott fenyegetését be is váltja, ha a sértett az ő kívánságát nem teljesíti, s hogy ennek a hatása alatt határozza el esetleg magát a sértett olyasvalaminek a megtételére, amit különben — a fenyegetés nélkül — nem akart volna megtenni (VIII. 79 = C. 4757/1933., — 851/1936.). A zsarolásnál elég bármely, tehát a kisebbfokú oly fenyegetés is, mely bár távolabbi veszély bekövetkezését tünteti fel, de ami alanyilag alkalmas arra, hogy a fenyegetettet elhatározásában befolyásolja (C. 4950/1935.). A Btk. 350. §-ában említett fenyegetés alatt nemcsak oly cselekmény közvetlen elkövetésével való fenyegetést kell érteni, mely a fenyegetettnek vagyonát azonnali veszélynek teszi ki, hanem minden oly tevékenység is értendő, mely másnak szabad elhatározását az által befolyásolja, hogy előreláthatólag vagyonában károsodni fog (C. 5416/1933.). A bűnösség szempontjából közömbös az a körülmény, hogy a vádlott nem közvetlenül intézett fenyegető kijelentéseket a sértetthez, hanem közvetítő útján küldött üzenetet (C. 5177/1934.).