Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

48 tudatos szolgáltatása által való előmozdítását is bünteti és pedig utóbbi esetben tekintet nélkül arra, hogy az öngyilkosjelölt a másik rábeszélésére, vagy önelhatározásából akar megválni életétől. Az öngyilkosságnál nyújtott büntetendő jogsegélyhez csak azt a tudatot kívánja a törvény, hogy a segéd tudja, miszerint az eszközöket vagy szereket öűgyilkosság céljára szolgáltatja (VIII. 894 == C. 2629/1934.). Gyermekülés. 284. §. A vajúdás kínjai között a nő rendszerint nincs abban a lelki és testi állapotban, mely a logikus gondolkozásnak és tervszerű cselekvésnek egyik alapfeltétele és amely őt a helyzet gyors felismerésére, a körültekintő gondoskodásra és az újszülött életét esetleg fenyegető veszélynek önálló elhárítására képessé tehetné. Amennyiben a szülő nő a gondosság követelményeinek mindenben eleget tett s részéről olyan mulasztás, mely az újszülöttet ért balesettel oki összefüggésbe hozható , nem történt, az illető terhére a bűncselekményt természetszerűleg megállapítani nem lehet (X. 611. — C. 5713/1935.). Magzatelhajtás. 285. §. A magzatelhajtásnál a jogilag védett érdek a teihes állapothoz és ilietve a méhmagzat sérthetetlenségéhez kapcsolódik. Amennyiben a nő teherben nem volt, úgy az elkövetési tárgy hiányában nincs megzavarva a jogi érdek s így nem lehet szó kísérletről sem (C. 774/1935.). Az élő méhmagzat megölésére irányuló, a magzatnak élő és életképes állapotban való megszülése folytán azonban eredménytelenül maradt kísérlet, mint enyhébb cselekmény beleolvad a megszületett gyermeknek nyomban a szülés után való megölésének, mint súlyosabb bűncselekménynek tényáladékába és a tettes a jogilag védett érdek egységénél fogva külön a magzatelhajtás kísérlete és külön a gyermekülés miatt felelősségre nem vonható (C. 1004/1936.). Nem tettestársként, hanem önálló tettesként felelősek azok, kik közül az egyik a Btk. 285. §. második bekezdésének második tételében, a másik a Btk. 285. §. első bekezdésének első tételébe ütköző magzatelhajtást követ el (C. 1827/1935.). Az a körülmény, hogy a tettesnek a tiltott műtétért kapott pénzből — a tényleges kiadásai levonása után — nagyon kevés maradt, — mit sem változtat azon a tényen, hogy