Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

36 Erőszak a munkabér felemelése vagy leszállítása végett. 177. §. A csoportosulás a Btk. 177. § második bekezdésének rendelkezése alá esik, ha az összecsoportosultak fenyegető magatartásából felismerhető, hogy ők a munkások szabad elhatározására jogtalan kényszert akarnak gyakorolni. Ha a csoportosan megjelentek mindenikével szemben nem is bizonyítható, hogy mily fenyegető szavakat hsználtak, az előzetes megbeszélés alapján történt ilyen együttes megjelenés, — amikor egyesek részéről az erőszakkal való kifejezett fenyegetés kétségtelen, — az akarategységnél fogva a csoportosulok mindenikével szemben a 177. §. első bekezdése alá eső bűncselekmény jelenségeit tűnteti fel. Nem esik büntetés súlya alá az az eset, mikor a tettesek csupán rábeszéléssel igyekeznek a munkásokat a munka abbanhagyasára bírni (IX. 1092 — C. 2215/1935.). 1925:XXVI. tc. az országgyűlési képviselők választásáról. Az 1925:XXVI. tc. 161. §. 4. pontjában vétségnek nyilvánított cselekménynek az elbírálása az 1897: XXXIV. tc. 17. §. 4. pontja értelmében a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik, mivel az sem az 1925: XXVI. tc, sem más törvény által a kir. járásbíróság hatáskörébe utasítva nincsen (C. jh. 3091/ 1935.). Ez esetben a Bpé. 17. §. 4. pontjának az a rendelkezése irányadó, hogy a törvény által kifejezetten a kir. járásbíróság hatáskörébe nem utalt vétségek a kir. törvényszék hatáskörébe tartoznak. Az 1925: XXVI. tc. 171. §-a ugyanis csak a kihágások elbírálását utalta a kir. járásbíróság hatáskörébe, a vétségek elbírálását illetően rendelkezést nem tartalmaz (X. 111 = C. jh. 2750/1935.). Az enyhébb beszámítás alá eső rágalmazás, becsületsértés beleolvad, a súlyosabban büntetendő ugyanazon röpiiaton alapuló az 1925:XXVI. tc. 161. §. 4. pontjába ütköző vétségbe (VIII. 150 = C. 5544/1933.). A vallás és ennek szabad gyakorlata elleni bűntettek és vétségek. Btk. 190. §. A Btk. 190. §-ában meghatározott vallás elleni vétség tényálladékához Istent sértő külön célzat nem kell, elég Iva a tettes tudhatja azt, hogy istenkáromló szitkozódásai a hallgatókra felháborító hatással lehetnek (C. 1754/1936., BHT. 785.).