Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

37 A Krisztus istenségének tagadása ellentétes a keresztény hitfelekezetek többsége által vallót tanokkal, ámde az olyan állítás, amely valamely más hitfelekezet tanaival ellentétes, vagy azoknak hitágazatait sérti, még nem vonható a Btk. 190. §-ában meghatározott vétség keretébe és pedig annyival is kevésbbé, mert hiszen a bevett felekezetek között is varrnak olyanok, amelyek Krisztus istenségét nem ismerik el (C. 4946/1935.). Hamis tanúzás és hamis eskü. 213. §. A hamis tanúzás bűntettének megállapításához nem szükséges az, hogy a tanúvallomás a perben ügydöntő legyen és a bíróság azt elfogadja, figyelembe vegye, hanem elegendő, hogy a tanú által bizonyítandó tények az ügy lényegére vonatkozzanak (C. 6191/1933., — X. 318 = C. 4406/1935., — BHT. 344.). Valamely körülménynek lényeges volta nem szűnik meg annak folytán, hogy a bíróság ítéletét nem éppen arra a körülményre alapította (C. 2661/1934.). A hamis tanúzás bűntette a törvény értelmében csak akkor állapítható meg, ha a vallomás tartalma objektíve valótlan ténykörülmény s erről a vallomást tevőnek tudomása volt. A bíróságnak részletesen ki kell fejteni, hogy mely tényeket fogad el bizonyítottnak annak igazolására, hogy a vádlott, mint tanú az alapperben objektíve és szubjektíve valótlan vallomást tett, őt tudatos vagy esetleg gondatlanságból elkövetett hamis tanúzás terheli. Amennyiben a Bp. 205. §-ban szabályozott esetek valamelyike forogna fenn, úgy tisztázni kell, — ha az alapügyben felvett jegyzőkönyvből nem tűnnék ki, — hogy a tanúságtétel kötelessége alól mentes személy, az eskü ietétele előtt, figyelmeztetve lett-e arra, hogy nem köteles vallomására esküt tenni (C. 383/1934.). 215. §. Polgári perben a hamis tanúzás bűntettének megállapításához elegendő, hogy a tanúvallomás a per lényegére vonatkozzék és nem szükséges az, hogy a tanúvallomásban előadott tények a perben ügydöntőek legyenek és a per eldöntését kizárólag eredményezzék; — következőleg teljesen közömbös az, hogy a polgári perben sértett keresetével más okból még az esetben is elutasítandó lett volna, ha vádlott hamis vallomást nem tesz (C. 4373/1935., — 65/1936., BHT. 314.). Lényegesnek kell azonban tekinteni minden olyan körülményt, mely az ügy eldöntésére bármi vonatkozásban be-