Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

14 A részegség csak akkor zárja ki a beszámítást, ha az illető annak folytán öntudatlan állapotban követte el a cselekményt (C. 641/935.). A beszámíthatóság kérdése jogkérdés, annak eldöntése tehát nem orvosi, hanem bírói feladat. Kétségtelen, hogy ennek a kérdésnek a megoldásánál, figyelemmel annak az elmekórtannal való összefüggésére, az orvosszakértői vélemény elsőrendű bizonyítási eszköz (X. 181 = C. 3734/935.). Jogos védelem. 79. §. Nem hivatkozhatik jogos védelemre az, aki azt a hei> zetet, mely őt védekezésre készteti, a saját jogellenes magatartásával maga idézte elő. Ez a jogelv azonban, a dolog természete szerint csak akkor és addig áll fenn, amikor és ameddig a jogellenes magatartással előidézett helyzet meg nem változott és azt más, új helyzet fel nem váltotta. Hiszen máskülönben a korábbi helyzet előidézője, tétlenségre utalva ellenfelének kiszolgáltatva lenne akkor is, amikor ezt már csak a megtorlás gondolata vezeti (VIII. 171 = C. 6136/933., X. 554 = C. 1218/936.). A jogos védelem alapjául szolgáló komolyan fenyegető támadást nem képez, ha a tettes az adott körülmények között nyilvánvalóan láthatta, hogy a sértett őt felháborító magatartásával csak bosszantani, ingerelni és megfélemlíteni akarta (C. 3471/934.). A Btk. 79. §. harmadik bekezdése alkalmazásának az a törvényes feltétele, hogy a védekező a támadás elhárításában ne menjen tovább azon a határon, amelyen belül a támadás sikeresen elhárítható, jelesül ne tegyen aránytalanul súlyosabb kárt annál, mint amilyent a jogtalan támadás előidézhetett volna (VIII. 444 = C. 879/934., VIII. 893 *= C. 2966/934., C. 4558/934., 1785/936.). A Btk. 79. §. helyes értelmének megfelelő állandó bírói gyakorlat szerint a jogos védelemnek nem előfeltétele, hogy a megtámadott a jogtalan és közvetlen támadás elől futamodással, vagy más hasonló módon való kitérést megkísérelje, hanem a védekezés joga a Btk .79. §-ában meghatározott egyéb feltételek fenforgása esetén akkor is megilleti, ha a támadás elől megfutamodással, vagy hasonló módon elmenekülhetne, de a menekülés lehetőségét nem használja ki (X. 690 = C. 5617/935.). 5 Ezzel az általános elvi megállapítással szemben eltérő álláspontot vall az állandó bírói gyakorlat a lemenőre nézve.