Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

13 Szándék és gondatlanság. 75. §. A szándék az akarat szabad és tudatos irányítását jelenti büntetendő cselekmény tényálladékának létesítésére (C. 896/936.). A szándékosság tehát csak akkor állapítható meg, ha a jogtalanság tudatára a tettes cselekményéből következtetés vonható (VII. 1110 = C. 2153/933.). A szándéknak a célzat nem eleme. Abból a szempontból, vájjon a cselekmény szándékosan lett-e elkövetve, nincs szerepe s ennélfogva közömbös az, hogy mi volt az illető elhatározásának és törekvésének az oka, vagyis, hogy őt a cselekmény elkövetésére, milyen eredményképzet indította (VII. 199 t= C. 6090/933.). \ A büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanság csak ott kezdődik, ahol a tettes kellő körültekintés mellett előre láthatja azt, hogy cselekménye jogsértő eredményt idézhet elő (C, 2743/934.). Öntudatlan állapot és elmezavar. 76. §. A Btk. 76. §-ában meghatározott beszámíthatóságot kizáró ok: az elmebeli tehetség megzavarása csak akkor létesül, ha a tettesnek az elmebetegsége már a cselekmény elkövetésekor meg volt zavarva és emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt. Amennyiben a tettes elmebetegsége a vád tárgyát képező cselekmény idejében még nem állott fenn, az esetben őt — megfelelő törvényes rendelkezés híjján — a Bp. 326. §. 3. pontja alapján felmenteni nem lehet. Az elsőbírói főtárgyalás után megállapított elmebetegségnél, amennyiben a fellebbviteli bíróság a kitűzendő főtárgyalásra a vádlottat személyes megjelenésre idézte s a vádlott nem jelent meg, úgy az ügyet a vádlott felgyógyulásáig, illetve a bűncselekmény elévüléséig nyilvántartja, ellenkező esetben az ügy érdemében dönt (X. 181 == C. 3734/935., X. 590 = C. 5357/935.). A „csaknem teljesen beszámíthatatlan" állapot nem képez beszámítást kizáró öntudatlan állapotot (C. 3236/933.). A neuraszthéniának az öntudatra gyakorolt kóros hatása — az orvosi megállapítás szerint — abban nyilvánul, hogy a neuraszthéniás beteg bizonyos körülmények között elhomályosult elmével zavartan cselekszik, néha olyannyira, hogy ez az elmeállapot már az öntudatlanság határát közelíti meg. A neuraszthéniás beteg akarati elhatározása tehát rendszerint szabadon érvényesül (VIII. 237 = C. 5684/933.).