Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

11 őt károsodás nem érte, nem mentesíti a vádlottat a büntetőjogi felelősség alól (C. 3011/934.). , Az a körülmény, hogy a sértett megbocsátott a tettesnek, ennek büntetőjogi felelőssége és bűnösségének megállapítása szempontjából közömbös (C. 1071/934.). Az a körülmény, hogy a vádlott a sértettel utólag kiegyezett, — mint utólagos kártalanítás a bűnösséget nexii érinti s csupán enyhítő körülményül tudható be (C. 2755/ 935., C. 486/936., 1059/936., 3991/936.). A részesség. 69. §. Valamely bűncselekménynek a Btk. 69. §. 1. pontja szerinti felbujtói bünrészessége csak akkor állapítható meg, ha a felbujtás sikerre vezetett, vagyis ha a felbujtás folytán a tettes által elkövetett cselekmény a szándékolt bűncselekményt megállapítja. Az eredménytelen felbujtás, mint a Btk. 69. §. 1. pontja szerinti felbujtói bűnrészesség nem, hanem csak annyiban képez bűncselekményt, amennyiben azt a Btk. különös része sui generis bűncselekményként megjelöli (VIII. 939 = C. 2958/934.). A felbujtói bűnrészesség megállapításához nem szükséges az, hogy a tettes kizárólag a felbujtó reábírása folytán kövesse el a szándékolt bűncselekményt, hanem elegendő az, hogy a tettes szándékának kialakulására a felbujtó szándék kos reábírása is befolyással legyen (C. 2542/934.). Ugyanis az elkövetés gondolata, ha a tettesben az arra való hajlandósággal együtt meg is volt, még nem zárja ki a felbujtás lehetőségét, mert a gondolattól a végrehajtás elhatározásáig még tág tere nyílik a felbujtásnak (IX. 873 = C. 1969/935., C. 3424/935., BHT. 589., 590.). A biztatás tehát csak abban az esetben vonható a felbujtás fogalma alá, ha a biztató tevékenysége volt az ok, ami a tettes elhatározását döntően befolyásolta. Ha azonban a lelki ráhatás már egy megérett akarathatározáshoz csatlakozik és arra csupán erúsítőleg hat, úgy az a részességi közreműködésnek csupán búnsegédi alakzatát (az értelmi bűnsegélyt) valósítja meg (VIII. 773 = C. 2104/934.). A reábírásnak nem feltétlen kelléke a hosszabb reábeszélés, az egyszerű felszólítás is — adott esetben — megvalósítja a reábírást, ha az volt a tettes elhatározásának a ható oka (C. 4781/934.). Abban az esetben, ha a felbujtónak ugyanazon eredmény elérésére több (két) személy akaratának befolyásolásai!*?*