Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

106 33. §. Ahhoz, hogy valaki társszerzőnek legyen minősíthető, — az e részben követett bírói gyakorlat szerint — az szükséges, hogy a sajtóközleményhez, illetve annak bűncselekményt megállapító részéhez adattal, vagy gondolattal járuljon hozzá. Az esetleges iránytani módosítás, vagy a nyomdatechnikai okból szükséges beszúrás és jelzés azonban, amely a közleménynek bűncselekményt megállapító részét meg nem változtatja, nem jelent a közleményhez adattal, vagy gondolattal való hozzájárulást, éppen ezért nem is állapíthat meg társszerzőséget (X. 160. = C. 4497/935.). Hivatásos hírlapíró előtt interjú alakjában tett nyilatkozatból következik, hogy az illető a nyilatkozatot közzétételi szándékkal tette. Az tehát, aki a közzététel tudatában a sajtóközlemény anyagát szolgáltatja, szerzői tevékenységet fejt ki azzal egyetemben (szerzőtársak), ki az anyagot földolgozza és közzéteszi (X. 21. = C. 2603/935.; — C. 3169/ 935.; — X. 473 = C. 611/936.; — C. 2726/936.). Akik a közélményt, tartalmának ismerete mellett, közzététel céljából aláírják, az állandó bírói gyakorlat szerint szerzőtársak (C. 2019/935.). 35. §. A lapon szerkesztőként feltüntetett személynek szerkesztői minőségét nem szünteti meg az a körülmény, hogy időnként szabadságra megy (C. 3565/935.; — X. 109 = C. 3751/ 935.). (L. 24. §. alatt is.). A felelős szerkesző a St. 35. §. első bekezdése értelmében csak akkor mentesül a sajtójogi felelősség alól, ha a szerzőt felelősségrevonás céljából oly módon és oly körülmények között bocsátotta a bíróság rendelkezésére, hogy ellene a bűnvádi eljárás tényleg megindítható is legyen. Amint tehát a felelős szerkesztő sajtójogi felelőssége beáll akkor is, ha az általa megnevezett szerző ismeretlen helyen vagy külföldön olyan államban tartózkodik, ahonnan kiadatásnak nincs helye (BHT. 803. sz. E. H.), épen úgy beáll ez a felelősség akkor is, ha a szerzőt mentelmi jog védi, s az országgyűlés illető Háza őt a bíróságnak nem adja ki. Igaz ugyan, hogy ez a gátló akadály — az elévülési határidőn belül — csak a szerző képviselői minőségének ideje alatt áll fenn, ámde a St. 35. §-a nem tesz különbséget a felelősségre nem vonhatás okai között ezeknek végleges, vagy ideiglenes volta között, hanem e szakasz helyes értelme szerint csak az az irányadó, hogy a szerző felelősségre vonása