Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

104 ragasszanak át, hogy az előbb említett falragasz olvashatatlanná válik, — (e cselekmény rendes körülmények között a sajtótörvény 29. §-ának 5. pontjába ütköző sajtóügyi kihágás tényálladékát látszik megvalósítani), — a választási törvénynek (1925:XXVI. tc.) külön kihágási rendelkezésébe (161. §. 4. p.; — 162. §. 2. bek. 2. p.) akkor ütközik bele, ha a terhelt által kifüggesztett falragasz a választási törvény által tiltott tartalmú, vagy ha azt a terhelt tilos helyen (középületen) ragasztaná ki (VII. 912. = Hb. 56/932.). Hatósági engedély nélkül a választásra vonatkozó meg nem engedett tartalmú röpiratnak terjesztése, az 1925: XXVI. tc. 60. §-a és 161. §. 4. pontja értelmében, választási kihágást akkor képez, ha azt a terhelt az országgyűlési képviselőválasztás tartamául, a m. kir. belügyminiszter által kijelölt határidőben követi el (Hb. 2/933.). 30. §. A St. 30. §-ának utolsó bekezdése imperatíve elrendeli, hogy e §. 3. pontjában meghatározott kihágás ügyében hozott büntető-, tehát marasztaló ítéletben, a közlemény közzététele iránt újból intézkedni kell. A törvénynek ez a parancsoló rendelkezése kizárja a méltányossági, vagy egyéb szempontok figyelembevételével való minden bírói mérlegelés és szabad belátás (diskréció) lehetőségét abban a kérdésben, hogy a közzététel elrendeltessék-e vagy nem. Ha ugyanis a törvényhozó valamely intézkedés megtételét nem kívánja kötelezőleg elrendelni, hanem azt a bíróság belátására bízza, akkor ennek feltételes igemód használata által ad kifejezést, mint pl. a St. 23. és 39. §-okban, a Bn. 1. §-ában s a Bv. 18—19. §-aiban. Szabad bírói mérlegelésnek lehet helye a bűnösség megállapításánál is s így esetleg annak elbírálásánál, hogy a panaszlott a másodízben történt közzététellel törvényszerű közzétételi kötelezettségének lényegileg nem tett-e eleget (a BHT. 898.), s ennek folytán esetleg nem mentendő-e föl. A St. 30. §-ának utolsó bekezdése szoros összefüggésben van ugyanazon szakasz második bekezdésének azzal a rendelkezésével, hogy a 3. pont alapján kiszabott büntetés — a sértett indítványa alapján — mindaddig ismételhető, amíg a közzététel meg nem történik. Ezen rendelkezés alkalmazására ugyanis csak úgy kerülhet sor, ha a bíróság büntető Ítéletében a közzététel újabb elrendelése iránt intézkedett s az elítélt ezen újból rárótt kötelezettségének nem tett eleget.