Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

62 totta volna-e, ha a fenyegetett egyéri pl. rendőrt nem hívat, hanem csupán annyi kell, hogy a tettes magatartása s fenyegetése alkalmas legyen arra, hogy a fenyegetett egyén joggal tartson attól, miként a tettes fenyegetését be is váltja, ha a fenyegetett az ő kívánságát nem teljesíti, s hogy ennek hatása alatt határozza el esetleg magát az illető olyas valaminek a megtételére, amit különben — a fenyegetés nélkül — nem akart volna megtenni. (C. 4948/1929., — V. 296. = C. 1041/1930.) Az ártó szándék tehát nem tényálladéki eleme a zsarolásnak. (C. 3336/1932.) A büntető feljelentéssel és letartóztatással való fenyegetés akkor jogos, ha ez a fenyegetés annak a vagyoni haszonnal elérése végett használtatik, amit ez a fenyegetéssel élő fél a bűnvádi eljárás útján érvényesíteni amúgy is jogosított volna; továbbá ha ez a fenyegetés azzal szemben használtatik, akivel szemben a büntető igény érvényesíthető is. Ellenben, lia valaki ezt a büntető igényt más olyan személy irányában használja fel kényszerítő eszköz gyanánt, akivel szemben neki nincs joga a büntető per kieszközléséhez és illetőleg ahhoz, hogy a büntető per folyamán a követelt vagyoni elégtételt igényelhesse, akkor ő már ezzel a jogtalanság terére lép. (V. 239. = C. 3709/1930.) A bűnvádi' eljárás folyamatba tételével való fenyegetés tehát egymagában véve még nem jogtalan módja valamely valódi követelés érvényesítésének, mert amit valaki jogai megóvása végett jogosult megtenni, annak megtételét büntetlenül kilátásba is helyezheti; szükséges azonban, hogy az illetőnek valamely bűncselekményből eredő büntetőjogi igénye legyen. (C. 559/1930., — 4433/1931 VI. 21 = C. 2307/1931., — Vn. 170 = C. 3773/1932.) így nem követ el zsarolást, ki bűnvádi feljelentéssel való fenyegetéssel sürgeti a tiltott módon visszatartott ingó kiszolgáltatását. (C. 5209/1930., — BHT. 500.) Oly cselekmények feljelentésével való fenyegetésnél is, amelynek feljelentése a vádlottnak nemcsak joga, hanem erkölcsi kötelessége is, nincs tudatában annak, hogy jogtalanul cselekszik, de eljárása, vagyis a használt mód sem tekinthető jogtalannak. (C. 1038/1932.) Bűnvádi feljelentéssel való fenyegetésnél azonban az, hogy a tettes vitás magánjogi követelését peresítette is, tehát követelésének jogossága' felől jóhiszemű volt, valamíint az; hogy a fenyegetést tartalmazó levelet nem közvetlenül a sértetthez, hanem ennek jogi képviselőjéhez intézte, a bűnösség megállapítását nem zárja ki. (C. 1225/1932.) A fenyegetésnek erre alkalmas voltát nem szünteti meg az a körülmény, hogy a sértett, mint ügyvéd, a jogban járatos