Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

46 a dolus eventualis és a praemeditatio egymást nem zárják ki, mert hiszen az elhatározás véghezvitelének feltételekhez kötése nem zárja ki az előre megfontolás megállapítását. (V. 760 = C. 1697/931., — C. 3941/932.) Az előre megfontolt ölési szándék megállapítandó akkor is, ha a tettes a sértett megölését előre megfontolta, a véghezvitelt pedig a kedvező alkalomra hagyta. (VIII. 198. = C. 5458/933.) 279. §. Szándékos emberölés bűntettének a létesüléséhez az ölésre irányuló tudat és akarat feltétlenül szükséges, aminthogy egyébként is minden bűntettnél ebből a két lelki tényezőből alakul ki a Btk. 75. §-ban megkövetelt szándékosság annak a kérdésnek az eldöntésénél, vájjon a szándékos emberölés bűntetténél ez a két lelki tényező megvan-e, nem lehet csupán az elkövetésre használt eszköz alkalmatos voltából és a sérelmezés helyéből feltétlenül helyes következtetést vonni, hanem figyelembe kell venni minden olyan külső és belső (lelki) tényt és jelenséget, amelyek az ölési szándék kialakulására, vagy annak hiányára mutatnak. (V. 213 = C. 7697/930.) A használt eszköz és a használat módjának az a jelentősége, hogy azokból — különösen, ha a vádlott az ölési szándékot tagadja. — esetleg következtetést lehet vonni az ölési szándék fennforgására. (C. 1618/931.) A sértett életének kioltására irányuló célzat hiánya tehát még nem zárja ki e §. szerinti minősítést, mert ez az ölésre, mint kívánt eredményre irányuló határozott szándék nélkül is törvényszerű lehet, ha a bántalmazás eszköze, módja, ereje olyan volt, hogy azokból a tettesnek a közönséges élettapasztalat alapján tudnia kellett, hogy a bántalmazás már túlmegy a muló testi sértés okozásán és a halálos kimenetellel is számolnia kell. (C. 3249/932., — 6051/932.) A bántalmazásnál tanúsított kitartó, sőt kegyetlen magatartás kétségtelenül azt mutatja, hogy a tettes szándéka nemcsak a testi sértés okozására, hanem már egyenesen a sértett életének kioltására irányult. (C. 1618/931.) Aki az emberélet kioltására még 20—25 lépés távolságból is alkalmas pisztolyból, valakibe egy-két méter távolságból bele lő, még ha italos is, meg kell lenni azon eredmény lehetőség képzetének, hogy az illető halálát okozhatja. Ha az illetőt ez az eredménylehetőség képzete nem tartja vissza, úgy jogilag következtethető, hogy a szándéka, ha mindjárt csak eshetőlegesen is, ölésre irányult. (C. 4175/931.) Az emberölésre irányuló ténykedések közt megkülönböztetendők azok, amelyek a szándékolt eredményt, va.gyis a halált közvetlenül létrehozó cselekvőségnek előkészítői, avagy a