Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

39 valóságot kell vallania, hogy vallomását esetleg esküvel kell megerősítenie, valamint a hamis tanuzás büntetőjogi következményeire. (IV. 1340. = C. 1081/1930.) A törvény szempontjából lényegesnek kell tekinteni minden körülményt, mely az ügy eldöntésére bármi tekintetben befolyással lehet és így annak esküvel való megerősítése jogsérelmet okozhat. (C. 632/1933.) A hamis tanuzás, az esküvel, vagy ezzel egyenlő hatályú nyilatkozattal (Bp. 218., 219. §., — Pp. 310., 311.§.) való megerősítés hiányában, mint olyan nem büntethető, de ez sem zárja ki, hogy amennyiben — ezen hiány mellett is — a hamis tanuvallomástétel valamely más bűncselekmény alkotó elemeit kimeríti, a cselekményre a törvénynek megfelelő rendelkezése (Pl. Btk. 374. §.) ne alkalmaztassák. (BHT. 504.) 215. §. A hamis tanuzás bűntettének megállapításánál közömbös, hogy az esküvel megerősített vallomás perdöntő hatással volt-e a per kimenetelére vagy sem, hanem csak az a fontos, hogy a vallomás a per lényeges körülményére vonatkozott-e, vagy sem. (C. 5473/1931.) Az 1912: XIV. t.-c. (Ppé.) 95. §-a értelmében az eskü alatt kihallgatott félnek (Pp. 368—376. §.) hamis vallomására a büntető törvényben a hamis tanuzásra megállapított szabályok alkalmazandók. (V. 818 = C. 5030/930., — C. 5271/929.) 222. §. A törvény a hamis tanuzásnak sikertelen felbujtását bünteti s teljesen közömbös, hogy a tanú a hamis vallomását a reábíró szándékának megfelelően végrehajtja, vagy csak végre akarja hajtani. (C. 1426/1933.) A csendőri nyomozást bűnvádi ügynek kell tekinteni és a bűnösség szempontjából közömbös, hogy a reábírás nem bíróság előtt teendő vallomásra vonatkozott. (C. 6237/1932.) Hamis tanuzás miatt csak az nem büntettetik, aki azt az illető hatóságnál visszavonja, mielőtt ellene a feljelentést megtették, vagy a bűnvádi eljárást megindították és mielőtt hamis tanuzásából másra hátrány háramlott volna. A bíróságon kívül tett beismerést nem lehet a Btk. 225. §ban megkívánt hatóságnál történt visszavonásnak tekinteni; hasonlóképen nem eredményezheti a vádlott büntetlenségét önfeljelentése sem. (IV. 1455 == C. 1529/1930.).