Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

37 a, szóbanforgó rendelkezés további ideiglenes hatályban maradását fűzte; — minthogy e szakasz ötödik bekezdése szerint „ahol a büntető jogszabályokban a háború idejéről van szó, ez alatt azt az időt is kell érteni, amely alatt a jelen §. alapján ideiglenesen fenntartott rendelkezések hatályban maradnak", nyilvánvaló, hogy az 1912: LXIII. t.-c. 19. §-ában foglalt rendelkezés ma is hatályban van. Ezt az álláspontot foglalta el iiemcsak a kir. Kúria az 1922:XVII. t.-c. életbelépése óta állandóan követett gyakorlatában, de legutóbb a törvényhozás is az 1930:111. t.-c. megalkotásakor, mert e törvénynek a háború idejéről rendelkező 97. §-a kimondja, hogy ez a rendelkezés nem érinti a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvény ideiglenes hatályban tartott (1922:XVII. t.-c. ^6. §.) ama rendelkezéseinek alkalmazhatóságát, amelyek egyes bűncselekmények tekintetében háború idejére súlyosabb büntetést állapítanak meg. Ebből a kijelentésből kétségtelenül kitűnik, hogy az 1912:LXIII. t.-c. 19. §-át az újabb törvényhozás is az 1922:XVII. t.-c. 6. §-a által hatályban fenntartottnak tekintette. (C. 1885/931., 6260/933.). ,4. királyság megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló 1913. évi XXXIV. t. c. : 3. §. „Éljen a magyar köztársaság" szavak csak annak a feltételezésére nyújtanak alapot, liogy a vádlott inkább a köztársasági államforma barátja, ez, — és illetve ennek a kifejezése -azonban, a nyilt és egyenes támadás jogi fogalmának megállapítására nem elég. (VI. 526. = C. 325/1932.). Btk. 173. §. A Btk. 173. §.-ban meghatározott bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha a lázítás az alkotmány egyik intézményének törvényes jogai ellen irányul, vagy ha az intézmény, jnint ilyen, alapjában támadtatik meg. (C. 2950./1932.) 174. §. A Btk. 174. §. védelmének tárgya a törvény és a törvénykezés iránti tisztelet és e szakasz értelmében a törvénnyel és bíró'i Ítélettel való dacos szembehelyezkedés és tiszteletlenség büntetendő. (VI. 761. = C. 1381/1932.) A törvény nem kívánja meg, hogy a feldicsért egyén jogerősen el legyen ítélve, csupán annak kell nyilvánvalónak lenni, hogy a tettes bűncselekményt s bűntettest akar feldicsérni s bűncselekmény tényleg elkövettetett. (C. 4271/1933.) Egyébként a bűncselekménynek (Btk. 174. §.) nem