Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

105 egyénre vonatkozó kijelentés esetében a Bv. 17. §-ban körülírt mentességre hivatkozni nem lehet. (C.4599/931., — 5469/ 931., — BHT. 870.) A fél, (vagy képviselője) az általa vagy ellene folyamatba tett ügyben (perben) előre nem tudhatván azt, hogy a bíróság a döntésnél mily körülményeket fog lényegeseknek találni, — állításainak igazolására vagy védelmére — büntetőjogi következmények nélkül — felhozhat oly körülményeket, s tehet oly nyilatkozatot is, amelyet ő maga érdekében szükségesnek vélt, még ha azt a biróság utólag szükségtelennek találta is. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a fél egészen szükségtelen nyilatkozatokkal sérthetné mások becsületét, hanem a rágalmazási perben eljáró biróság van hivatva az összes körülmények figyelembevételével megállapítani azt, hogy a fél joggal szükségesnek tarthatta-e a maga érdekében a nyilatkozat megtételét. (V. 93. = C. 4721/930., — BHT. 819.) Ilyenkor tehát azt kell eldönteni, hogy a tettes az adott helyzetben jóhiszeműen hihette-e, hogy kijelentése az üggyel összefügg és arra szükség van. (C. 3478/933.) így a perbeli ügyfél a tanú megesketésének kérdésében csak oly nyilatkozat megtételét tarthatja szükségesnek, amelyet a megesketés kérdésében döntő biró figyelembe is vehet. (C. 1561/934.) A rendőrhatóság nem ügyfél. (C. 246/932.) Az a körülmény, hogy valakit perben tanuként hallgatnak ki, még nem jogosítja fel a tanút arra, hogy — akár ellenszenvből, akár más érzülettől vezéreltetve — büntetőjogi felelősség nélkül tehessen olyan kijelentéseket, amelyek mások becsületét sértik. Az ilyen nyilatkozatok miatt csak az esetben nem állapítható meg rágalmazás, vagy becsületsértés, ha a tanú a kihallgató hatóság perrendszerű kérdéseire adja elő közvetlen észleletén alapuló tudomását és nem lépi túl a kötelességszerű feleletadás keretét; ilyenkor ugyanis a tanú csupán polgári kötelességének tesz eleget, ami kizárja a bűncselekmény megállapítását. Ha azonban a tanú a kötelességszerű feleletadás keretén túl az ügyfeleket, vagy még inkább a peren kívül álló harmadik személyeket rágalmazó tényállításokat tesz, vagy sértő kifejezéseket használt, ezekre már a fenti mentesség nem terjed ki, s az illető tanú azokért a Bv. értelmében felelősséggel tartozik; sőt, ha a feleletadás keretén belül az ügy lényegére vonatkozó hamis vallomást tesz, úgy ezért a Btk. 213. és következő szakaszai értelmében is felel. (V. 153 = C. 6509/930., — BHT. 907.) A Bv. 17. §-a a polgári biróság előtt folyamatba tett ügyben beadott összes ügyiratokra, így a polgári pert megindító