Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— 1878.-V. t.-c. (Btk.) — 41 Az ölési szándék feltétlen fennforgására következtetés nem vonható a sérülések nagy számából és súlyosságából, valamint az ismételt brutális bántalmazásokból, ha a vádlott ittas állapotban azelőtt is gyakran megverte a sértettet anélkül, hogy a verésnek komolyabb következménye leit volna (I. 1145.). Az ölési szándékot kizáró hatás — az "ütések ereje és hatóképessége tekintetében —• nem következtethető pusztán abból a tényből, hogy a sértett koponyacsontja a rendesnél valamivel vékonyabb (I. 1224.). A gyilkosságnál az együttes és közös elkövetésnek, a Btk. 70. §-ban meghatározott fogalmát kimeríti a vádlottnak a sértettel szemben közvetlen ténykedéssel véghezvitt cselekménye, amely pl. azt az ellenállásra képtelenné tette (IV. 449.). 279. §. A szándékos emberölésnél, a bűnösség és a minősítés szempontjából közömbös a lélektani indok. Ezt a büntetés kiszabásánál lehet figyelembe venni (I. 2083.). A használt eszköz alkalmatlanságát illetően meg kell különböztetni az eszköz feltétlen (absolut) alkalmatlan voltát, annak viszonylag (relativ), tehát nem minden körülmény között való alkalmatlan voltától. A feltétlen alkalmatlan eszközzel a bűncselekmény véghezvitele meg sem kezdhető s így a kísérlet nem is büntethető. A viszonylag, a nem minden körülmény között alkalmatlan (minőségileg alkalmas) eszközzel megkíséreli: cselekvés azonban már veszélyezteti a védett jogtárgyat s így ezzel a bűncselekmény véghezvitele már meg van kezdve (IV. 370., C. 3450/929.). Az eszköz minőségéből egyedül — az eset többi körülményeinek támogatása nélkül — az ölési szándékra következtetés nem vonható; így még az esetben sem, ha a tettes a halálos sérülést Manlicher-f egy veiből tett lövés által, tahát oly eszközzel ejtette, mely az emberi élet kioltására nem-