Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

34 — 1878:V. t.-c. (Btk.) — 1256.), tehát ha a sértett anyagi személyi vagy perbeli helyzetében tényleges, kézzel fogható, minemüségében is — bíróilag megállapítható — kedvezőtlen változás történik (IV. 147.)A hamis vád. 227. §. A törvényben említett »vádolás« nem vehető betűszerinti értelemben, hanem a helyes törvénymagyarázat és az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében felölel és kifejezésre juttat az minden oly tevékenységet, amelyet a tettes abban a tudatban követ el, hogy tettének csak az lehet az eredménye, hogy- a gyanúsított ellen a hatóság büntető eljárást indít (C. 128/926.). A hamis vád bűntettének a tényálladékát kimeríti a hatóság előtt való rosszhiszemű védekezés is, amennyiben a vádlott tudva valótlanul azt állítja, hogy az ő terhére rótt bűncselekménynek más, harmadik személy a tettese (IV. 284., BHT. 349-)A hamis vád szempontjából nem fontos, hogy az alapvád hivatalból vagy magánindítványra üldözendő bűncselekményre vonatkozik (C. 7931/927.). Hamis vád miatt eljárni csak akkor lehet, amidőn a hamis vád alapján megindult bűnvádi per már jogerősen befejeződött. Ehhez képest az előző bűnvádi per, — a Btk. 109. §^a értelmében — olyan xelőzetes kérdés«, amelynek jogerős befejezéséig az elévülés nyugszik. Az elévülés kezdetét tehát a jogerősséget megállapító végzés meghozatalának napjával kell számítani (III. 691.). A hamis vád miatt indított bűnügyben azt kell megállapítani, hogy a feljelentés tárgyát képező vád (objektive) és a vádlott tudata szerint is (szubjektive) egyaránt hamis volt-e. Az alapügyben hozott felmentő ítélet (megszüntető végzés) egymagában még nem jelenti azt, hogy a vád hajmis