Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— Í878.V. t.-c. (Btk.) — 33 maga után a vallomás esküvel való megerősítésének hatályát. A hamis tanúzás bűncselekményének mellőzhetetlen kelléke az, hogy a tettes vallomására esküt tegyen (BHT. 34.), illetve azt a Btk. 218. §-nak megfelelően, az esküvel egyenlő hatályú módon megerősítse (I. 1307.). 222. §. Hamis tanúzásra való reábírás megállapíthatásának feltétele, hogy annak a körülménynek, amelynek bizonyítására a tettes mást reábírni törekedett, az ügy lényegére vonatkozzék (BHT. 348.). Egyébként a tényálladék megállapításánál közömbös az, hogy az esküvel megerősített vallomás perdöntő hatással volt-e a per kimenetelére vagy sem (BHT. 786.). Aki két személyt, habár ugyanazon tény hamis bizonyítására törekszik reábírni, kétszer követi el a hamis tanúszerzés vétségét (III. 117., IV. 453., BHT. 303.). A hamis tanúzásra való reábírás fennforog a Bp. 205. §-ban megjelölt, a tanúságtétel kötelessége alól mentes személyekkel szemben is, még akkor is, ha ezek a jogukkal éltek is. Az illetőknek ugyanis joguk van ahhoz, hogy tanúvallomást tegyenek, a vádlott pedig reájuk abban az irányban akart hatni (C. 7457/929.). A hamis tanúzásra való reábírásnak nem föltétele az, hogy ez a törekvés kizárólag az ítélőbíróság előtt folyamatba tett bűnügyben történjék; az elkövethető a bűnper előkészítő tagozatában is. Amennyiben a reábírási törekvésnek eredménye is bekövetkezik, úgy a csábító igyekezet már a Btk. 213. §. keretében, a Btk. 69. §. 1. pontja alapján büntetendő (I. 1701.). 225. §. A hamis tanúzás büntetlensége szempontjából »hátrányt« jelent mindaz, ami másnak jogos érdekével — bármilyen vonatkozásban és kihatásban — ellentétben áll (III. Dr. Ávédüt : Büntetőjogi döntvénytár 3