Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

64 hagyatik; egyebekben azonban mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik akkép, hogy alperes köteleztetik a ruttkai 762. sz. tjkvben C) 2., 3. és 4. alatt előforduló tehertételeket saját költségén töröltetni, ennek elmulasztása esetére pedig felperesek biztosítására ezen tehertételek tőkeöszszegét, vagyis 464 frt 40V2 krt birói kézbe letenni Alperesi ügyvéd felebbezési munkadija saját fele irányában 8 frtban állapittatik meg. Indokok. Valamely ingatlanra nézve határozott vételár kikötése mellett létrejött jogügyletnél az eladó az ingatlanra bejegyzett terhekért rendszerint szavatolni tartozik, hacsak a szerződésben világosan ki nem köttetett, hogy az ingatlant terhelő jelzálogos adósságot a vevő tartozik viselni, illetve a vételárt a bejegyzett adósságokra való tekintet nélkül kifizetni, vagy ha az ügylet körülményeiből megállapítható, hogy a felek a vétel árt, a nyilvánkönyvileg bejegyzett terhekre való tekintettel állapították meg, mert ez esetben a bejegyzett terhek magának a vételárnak egy részét képezik. A viszterhes jogügyletek természetéből folyó ezen szavatossági kötelezettség fennállását azonban nem a vevő, hanem az ellenkezőt, vagyis, hogy szavazatosság esete nem forog fenn, az eladó tartozik bizonyítani, a fennforgó esetben tehát alperest terhelte annak bizonyítása, hogy tekintettel arra, miszerint a vételi szerződésben a terheknek melyik fél által leendő viselésére nézve határozott rendelkezés nem foglaltatik, a vevők a jelzálogos terhek kifizetését - elvállalták, vagy hogy a vételár már ezen terhekre való tekintettel lett megállapítva. Alperes azonban ez irányban semmi bizonyítékot nem szolgáltatott, sőt a felperesek által felhívott tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy az ingatlan valódi értékének megfelelően lett a vételár megállapítva. Ennélfogva, minthogy abból a körülményből, hogy a vételár a tlkvi állásra való tekintet nélkül kifizettetett, a törvényből folyó szavatosságról való lemondás nem következik, az osztrák polgári törvénykönyvnek az ideigl. törv. szabályok 156. §-a által a tlkvi rendtartással való egybefüggésénél fogva fenntartott, alperes által idézett 443. §-a pedig nem az eladó és vevő, hanem az ingatlan uj tulajdonosa és a jelzálogos hitelező közötti jogvi-zonyt szabályozza, alperest, ki a vételárt felvette, az ingatlannak a jelzálogos terhektől való megszabadításáról azonban nem gondoskodott, az Ítélet rendelkező részében körülirt tehertételek töröltetésére, ellenesetben a nyilvánkönyvileg kitüntetett jelzálogos tehertételeknek megfelelő pénzösszegnek felperesek biztosítása czéljából való letételére kötelezni kellett. Az ingatlan állagának a jelzálogos terhek érvényesítése által bekövetkezhető veszélyeztetése a megfelelő pénzösszeg letétele által elhárítva lévén, felpereseknek az a kérelme, hogy alperes a vételárnak megfelelő egész összeg, vagyis ÍÓOO frt letételére köteleztessék, teljesíthető nem volt, és pedig annál kevésbé, mert habár igaz, hogy az ingatlanra C) 1. alatt özv. Ruttkay szül. L. Anna javára az özvegyi jog van bekebelezve, ez a bejegyzés magát az ingatlan állagát nem veszélyezteti, a használat elvonásából származtatható esetleges igények biztosítása pedig, most, midőn felperesek birtokban vannak, illetve a használat elvonását nem panaszolják, időelőtti. A perköltségre vonatkozó rendelkezés az idézett 1868 : LIV. t.-cz. 251. §-a értelmében és figyelemmel arra, hogy alperes a per főtárgyára nézve vesztes lett, volt helybenhagyandó.