Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

43 bizonyított azon tény, mely szerint a közadós az előjegyzési kérvény beadását követő napon ugy nyilatkozott, hogy az alperesnek követelését rendezni és kifizetni fogja, valamint a nevezett tanuknak azon előadása is, mely szerint az alperes üzletében közadósnak kedvezőtlen anyagi helyzetéről 1888. évi december 26-ig semmit sem tudtak, magukban véve nem állapítanak meg oly ténybeli adatokat, melyek azon itt egyedül döntő ténykörülménynek kimutatására lennének alkalmasak, hogy maga alperes nem birt az előjegyzési kérvény beadása időpontjában tudomással arról, kogy a kérvényezett előjegyzés a csődnek megnyitása esetére a közadós többi hitelezőire nézve hátrányos lehet, a mondott tanúvallomások által nincs feltétlenül kizárva annak lehetősége, hogy alperes czég tulajdonosának magának személyesen előbb is volt tudomása közadós vagyoni viszonyainak zilált voltáról ; tekintve, hogy eme tanúvallomások annál kevésbé alkalmasak a csődtörvény 27. §-a 3. pontjában foglalt s fent kiemelt vélelemnek megcáfolására, mivel az, hogy közadós, ki bejegyzett kereskedő volt, a váltót lejáratkor be nem váltotta és másként sem rendezte, ugy az, hogy a Budapesten lakó alperes a Mező-Kövesden lakó közadós ellen a C. állatiban kért 1—2 napi halasztás leteltét be nem várva,azelőjegyzés irántikérvényt Miskolczon épen azon napon nyújtotta be, mely napra közadós Budapestre jövetelét a C. alatival kilátásba helyezte, valamint közadósnak R. Ármin tanú által tanúsított eme nyilatkozata «ő már többel is tartozott alperes czégnek és ő azt a nélkül, hogy kérték volna, megfizette és ezt is megfizeti)) a csődtörvény 36. §., de a ptr. 155. §. értelmében is éppen az ellenkezőre engednek következtetést és pedig annyival inkább, mivel ezen következtetést lényegesen támogatja és megerősíti alperesnek az elleniratban foglalt azon előadása, mely szerint már az előjegyzési kérvény beadását megelőzőleg látta szükségét annak, hogy közadósnak vagyoni viszonyairól tudakozódjék s ezen tudakozódás eredménye következtében tartotta szükségesnek követelését — mint mondja — «óvatosságból jelzálogilag biztositani», valamint igen lényegesen támogatja ezen következtetést alperesnek ugyancsak az elleniratbun elfoglalt azon álláspontja is, mely szerint nem vehető roszlelküségnek, «ha a hitelező adósának szorult helyzetét tudva is nem gondol sem Pontiusra, sem Pilátusra, sem más creditorra, hanem csupán arra, hogy követelését jogilag megengedett módon biztosítsa)), holott a fent kifejtettek szerint ezen álláspont nyilvánvalóan téves ; s tekintve, hogy alperes teljesen pervesztes s ennélfogva a perkölt séget viselni ő tartozik : a jelen ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni.