Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

44 379. III. polg. tanács. A zsidó házastársak közi létesült házasság csak azon okból, hogy az egyik házastárs a keresztény vallásra tért át, az 1863. évi 15940. sz. udvari rendelet 27 §-a értelmében fel nem oldatik ; de a 24., 25. és 26. §§-okban jelzett kölcsönös beleegyezés és házasságtörés~eseteiben feloldatik. Ebből azonban nem következik az, hogy a keresztény vallásra áttért házastárs az izraelita vallásban maradt házastárs irányában és viszont, a reájuk nézve kötelező rendelet 22. §-ában felsorolt okokból a törvényes elválás iránt keresetet nem érvényesíthetnék. 1892. márczius 8. 1464 p. sz. K. Károly felperesnek E. Róza alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti váló perében — a debreczeni kir. törvényszéka következő Ítéletet hozta : Viszás felek között Nagyváradon 1886. évi márczius 2-án izraelita szertartás szerint létrejött házassági kötelék bíróilag végleg felbontatik és mindkét félnek az ujabb házasságra léphetés megengedtetik. A kötelék felbontása az illető esketési anyagkönyvben feljegyeztetni rendeltetik. Köteles ennélfogva felperes térj a 15940/1863 sz. a. kelt kegy. udv. rendelet 26. §-ának e) pontjára való hivatkozással, ezen Ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt a váló levelet alperesnek átadni és alperesnő azt elfogadni, mert ellenkező esetben a házassági kötelék végleges felbontásának teljes bizonyítékául jelen ítélet szolgáland. Alperes női tartásdíj iránti viszonkeresetével elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok. A házasság megkötésekor az A. alatti anyakönyvi kivonat szerint mindkét fél izr. vallású levén, az izraeliták házassági ügyeit szabályozó 15940. sz. a. kegy. kir. udv. rendelet és az 1868. évi LIV. t.-cz. 22., 36. §§. alapján ezen válóper a debreczeni kir. törvényszék, mint illetékes polgári biróság által volt ellátandó. Az érdemben: minthogy Debreczen városának III. ker. rendőrkapitányi hivatalától eredetben beszerzett és a perhez csatolt, alperesnő elleni kihágási ügyre vonatkozó iratokból kitűnik, miszerint alperesnő a házasság tartama alatt, mint vendéglős a vendégek szolgálatára erkölcstelen életű nőszemélyek alkalmazása és nőknek kéjelgésre csábitása által elkövetett kihágás miatt pénzbüntetésre jogerejüleg elitéltetett, minthogy ellene ez által az idézett kir. kegy. udvari rendelet 22. §-ában körülirt és a házasság felbontására elégséges indokul szolgáló azon nyomós okok és körülmények, melyek által család jó erkölcse és vagyona veszélyeztetik, minden kétséget kizárólag bebizonyíttatott, ennélfogva tekintve, hogy sem a lelkészi, sem a birói békéltetések sikerre nem vezettek, tekintve, hogy felperes a per során mindvégig válási szándéka mellett maradt, a viszás