Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)
42 A jelen felebbezést ellenjegyző tömeggondnoknak felebbezési költsége és munkadija az általa képviselt csődtömeg irányában 30 frt 65 krban állapittatik meg. Indokok. A csődtörvény 27. §-a 3. pontja értelmében megtámadható a közadós elleni csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül nyert oly biztositás, melyhez az illető hitelezőnek általában vagy akkor még joga nem volt, ha csak a biztositást nyert hitelező oly tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt. A törvény ezen rendelkezésének nyilvánvalóan az a czélja, hogy csőd esetére a közadós vagyona hitelezőinek aránylagos kielégítésére fordittassék, hogy tehát a közadósra nézve a törvényben válságosnak megállapitott időn túl az adósnak vagyoaában oly változás lehetőleg mellőztessék, a melynél fogva az egyik hitelező a többiek rovására előnyben részesülhet. Tekintve, hogy alperes a megtámadott zálogjogi előjegyzést az 1888. évi november 21-én lejáit váltó alapján az ugyanazon évi deczember 19-én benyújtott kérvény folytán s igy miután közadós ellen a csőd ugyanazon év deczember hava 24-én lett megnyitva a csődtörvény 27. §-a 3. pontjában meghatározott 15 napi válságos időn belül nyerte; tekintve, hogy a hitelezőnek a váltó lejárata álfal támadt azon joga, hogy követelésének kielégítését követelheti, nem foglalja magában azt a jogot is, hogy követelésének .fentartása mellett arra nézve elkülönítetten biztositást igényelhessen vagy szerezhessen ; tekintve, hogy nem a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időt megelőző időpontban netán keletkezett szerződési előző megállapodás vagy birói elmarasztaló határozatnál fogva, hanem pusztán és egyedül a törvény ama rendelkezésénél fogva, mely szerint lejárt váltó alapján a zálogjog a váltóadósnak ingatlanaira előjegyezhető, kieszközölt telekkönyvi előjegyzés által nyert biztositás, minő az alperesé is, a megtámadhatóság szempontjából, a mint azt a csődtörvény életbeléptetése óta állandóan követett legfelsőbb birói gyakorlat immár megállapította, az adós által adott biztosítással egy tekintet alá esik, mivel ily esetben is épp ugy, mint a végrehajtásnál, a birói közbenjárás a közadósnak cselekményét helyettesíti; tekintve, hogy ezekkel és a csődtörvény 27. §. ismételve felhívott 3. pontjában felállított ellenkező vélelemmel szemben alperesnek állott kötelességében oly tényeknek kifejtése és bizonyítása, melyekből okszerűen következtethető, hogy neki az előjegyzési kérvény beadásakor arról, miszerint az ő biztosítása által a közadósnak többi hitelezői károsodhatnak tudomása nem lehetett: tekintve, hogy R. Zsigmond és R. Ármin tanuk vallomása által be-