Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)
31 váltótőkének, ezután 1890. május 12-től számított 6°/0 kamatnak megfizetésére kötelezi. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy felperes a kereseti váltónak nem törvényszerű birtokosa, hogy tehát annak alapján kereseti joggal nem bir, nem vehető figyelembe, mert a váltó hátlapján előfordult forgatmányok kitörülve lévén s igy azok a váltótörvény 36. §-a szerint a váltóbirtokosi minőség megbirálásánál mint nem létezők tekintetvén, felperes mint a kereseti váltó szerinti rendelvényes mutatkozik a váltó törvényes birtokosának és mert különben is felperes a váltón utolsó forgatmányosként szerepelt, K. Jánosnak visszkereseti kötelezettség alatt álló előzője lévén, őt a váltóbirtoklás alapján a fizetés követelhetésére jogositottnak kell tekinteni azért, mert ez a körülmény azt a vélelmet állapítja meg, hogy visszkereseti kötelezettsége alapján váltotta magához. De nem volt figyelembe vehető alperesnek az a további kifogása sem, hogy miután ő a váltóban kitett összeget az annak hátlapján első forgatmányosul jelentkezett «gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete kecskeméti fiók telepe* czégnek 1890. február 7-én kifizette, a váltó szerint vállalt kötelezettség alul nemcsak alperes, hanem felperes is szabadult, annak alapján tehát alperes ellenében sem felperes, sem más által követelési jog nem formálható, mert igaz ugyan, hogy akkor, midőn alperes mint kibocsátó a váltóban kitett összeget a fent nevezett czégnek kifizette, a váltókötelezettség alul peres felek mindegyike mindenki irányában szabadult, de mert alperes a váltót ezután saját beismerése szerint is tovább adta s igy ismét forgalomba hozta és mert felperes alperesnek saját beismerése szerint is kénytelen volt a kereseti váltót a továbbadás folytán előállt harmadiknak kifizetni: felperesnek mint rendelvényesnek visszkereseti joga újra feléledt s irányában alperes mint kibocsátó a váltótörvény 7. és 9. §-a értelmében a váltó kifizetéseért váltójogi felelősséggel tartozik. Ezek szerint tekintettel arra, hogy alperes a váltón olvasható kibocsátói névaláírásának valódiságát beismerte és hogy a visszkereseti jog fentartására szükséges cselekmény teljesítése a B) alatti óvással, melynek szabályszerűségét az, hogy abban a közölt s igy figyelembe nem vehető forgatmányok elő nem fordulnak, le nem rontja, igazoltatott, az elsőbiróság Ítéletének e részben való megváltoztatásával, alperest a kereseti váltótőke, annak a keresetre hozott birói határozat kézbesítésétől, vagyis a peres felek e részben egyező előadása szerint 1890. május 12-től számított 6° o kamat megfizetésére kötelezni kellett. A mi az elsőbiróság Ítéletének a lejárattól a keresetre hozott határozat kézbesítéséig járó kamatra vonatkozó részét illeti, e részben az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni, mert felperes maga beismeri, hogy az óvást alperessel, mint előzővel, nem közölvén, őt a váltó törv. 45. §.