Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

32 értelmében a lejárattól a keresetre hozott birói határozat kézbesítéséig járó kamat meg nem illeti, de alperes védekezésével szemben jelen eset­ben megilleti felperest a perköltség, mert alperes hallgatag beismerte, hogy télperes alperessel az óvást azért nem közölhette, mivel azt az óvást fel­vétető «gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete czég» mint előző felperessel nem közölte, felperes tehát mulasztást el nem követvén, a perköltség iránt támasztott igényétől el nem üthető. A k i r. C u r i a a következő Ítéletet hozta : A másodfokú biróságnak Ítélete alperesek elmarasztaltatására vonat­kozó felebbezett részében helyben, egyéb nem felebbezett részében érin­tetlenül marad Alperes képviselőjének felebbezésj munkadija és költsége 7 frt 15 krban állapittatik meg saját fele irányában. Indokok : A másodfokú biróságnak Ítélete, a mennyiben alperes a sommás végzésnek részben való fentartásával annak megfelelően, fizetésre köteleztetett, azért hagyatott helyben : mert alperes azt, hogy miután a kérdésben levő váltót annak lejá­ratkori birtokosától beváltotta, ezáltal mint kibocsátó váltói kötelezettsé­gének megfelelt, miután a váltónak azon későbbi birtokosai, a kik annak birtokába már azután jutottak, hogy azt alperes kifizetvén, magára ruház­tatta és saját szavatosság nélküli forgatmányával tovább adta. mint a vál­tónak az óvás felvétele utáni forgatmányosai, a váltó törv. 14. §-a sze­rint már csakis előzőik jogaiba léptek s e szerint a felperes is alperestől, mint kibocsátótól, a váltókövetelésnek újbóli kifizetését nem követelheti, hanem kereseti joga egyedül a váltónak elfogadója ellen lehet, felperes irányában kifogásként sikerrel nem érvényesíthető azért, mert felperes a váltónak intézvényese lévén, az általa forgatott váltónak az ő birtokába lett visszajutásával, ugy saját hátiratát, valamint az őt követő hátiratokat a váltó törv. 55. §-a szerint jogosítva volt kitöiülni, ennélfogva pedig az ő váltóhitelezői minősége mint intézvényesé, a váltónak első birtokosaként még az óvás felvételét megelőző időből mutatkozik igazoltnak és kereseti jogot is az alperes, mint előzője ellen, nem utó-forgatmány alapján, hanem az intézvényesi minőségben őt eredetileg megillető jogon érvényesít, a minek folytán alperes ő ellenében, a váltó törv. 93. § ához képest, egye­dül a váltójogból eredő vagy oly kifogásokkal élhet, a melyek őt a fel­peres irányában közvetlenül illetik, de melyek közé egy harmadik sze­mélynek teljesített fizetés nem tartozhatik ; s mert alperes a telperesnek állított roszhiszemüségét igazoló ténykörülményeket fel nem hozott, annál kevésbé bizonyított. Alperesnek a perbeli és felebbezési költségben történt elmarasztalta­tására nézve a másodfokú bíróság ítélete azért volt helybenhagyandó, mert alperes fizetési kötelezettsége lényegileg a sommás végzés értelmében megállapittatván, alperes pervesztesnek tekintendő s mint ilyen az alaptala­nul érvényesített kifogásával okozott perköltségben a pts. 25 1. §-a alapjára elmarasztalandó.

Next

/
Thumbnails
Contents