Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

139 jegyzői okirat alapján ezen 1/A telekföldre, a mely már 14 év óta tulajdonát nem képezte, a zálogjogot 1889. november 21-én 3000 frt női hozomány erejéig 2. r. vádlott javára bekebeleztette ; tekintve, hogy a bűnügyi iratoknál 3. sz. a. fekvő és 1. r. vádlott vallomásához csatolt, 1866. május ó-án és 1883. július 31-én kiállított atyafisági egyesség és csereszerződés, valamint Molnár Ruffi tanú vallomása által beigazolást nyert, hogy 2. r. vádlottnő mint 1. r vádlott házastársa női hozományként tényleg valóban HA telekföldet vitt, amely 1. r. vádlott tartozásai kiegyenlítésére fordíttatott; tekintve, hogy a hit alatt kihallgatott Molnár Ruffi vallomása szerint ezen hozományt képezett HA telekföld 1889. évben, a midőn az érintett 7. n. sz. a csatolt közjegyzői okirat kiállíttatott, 3000 frt értéket valóban képviselt és igy ezen közjegyzői okirat azon része, a mely a női hozományra vonatkozik, a valósságai nem ellenkezik ; tekintve azonban, hogy 1. r. vádlott felhasználván azon alkalmat, hogy a valódi tulajdonos Rácz Pecze Julis elmulasztotta tulajdonjogát nyilvánkönyvileg is kitüntetni, a fölvett közjegyzői okiratban egyúttal beleegyezését adta, miszerint 2. r. vádlottnő «ez idő szerint még szülei Péter János és Barna Katalin nevén álló, de őt illető örökrész ju»alékára» a 3000 frt hozomány bekebeleztessék, holott tudta, miszerint ezen ingatlan már nem tulajdona: ennélfogva kétségtelen, hogy r. r. vádlott cselekménye által szándékosan közreműködött, miszerint jogai és jogviszonyai lényegére valótlan nyilatkozat vétessék be a közokiratba és annak alapján a nyilvánkönyvbe, miért is, minthogy ezen cselekményét nem azért követte el, hogy magának vagy másnak jogtalan hasznot szerezzen, mert nejének ellene fennáló követelése jogszerű : 1. r. vádlott a B. T. K, 400. §-ának első bekezdése szerint minősülő okirathamisitás vétségében mint vétkes kimondandó ; és tekintve, hogy több izben, nevezetesen az 1870. márcz. 25-én felvett hagyatéki tárgyalási jkvben is a vevők tulandonjogának bekebelezése iránti készségét kinyilvánította és igy az átiratást több izben komolyan akarta és csak nem tőle függő okok akadályozták az átiratást ; tekintve, továbbá, hogy csak nyomasztó szegénységében követte el tettét, mindezeken felül még rovatlan előéletét is, mint enyhitő körülményt figyelembe véve, az Ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel volt büntetendő. 2. r. vádlottnő a vád és következményei alól felmentendő volt azért, mert beigazoltatott, hogy egy negyed telek föld női hozománya volt és igy azon cselekménye, hogy a hozományának megfelelő egyenértéket, mint az a közjegyzői okiratban kitüntetve van, saját érdekében nyilvánkönyvileg is biztosította, a büntethetőség momentumát magában nem foglalja, annál kevésbé, mivel a közjegyzői okiratban jogaira nézve a valóságnak meg-