Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

140 felelő tény vétetett fel, miért is cselekménye büntetőjogi felelősség alá nem vonható, i. r. vádlott az eljárási és tartási költségek megfizetésében elitéltetése jogkövetkezményeként lett marasztalva. Minthogy pedig 2. r. vádlott bünötsége megállapítható nem volt, az alapul szolgáló közjegyzői okirat megsemmisítése sem levén kimondható, sértett fél kártérítési igényével a polgári perutra volt utasítandó. A szegedi kir. ítélő tábla a következőleg itélt : A kir. törvényszék Ítélete megváltoztattatik s ugy 1. r. vádlott Péter György, mint 2. r. vádlott, Péter Györgyné a B. T. K. 70. §-a alapján, mint tettestársak a B. T. K. 400. § a második bekezdésébe ütköző s a szerint büntetendő közokirathamisitás bűntettében mondatnak ki bűnösöknek, e miatt e § alapján alkalmazva a B. T. K. 91. §-át, egyenkint hat-hat havi börtönre ítéltetnek ; sat. Indokok: Nemcsak 1. r. vádlott Péter György maga beismeri, hogy a kis-hegyesi 364. számú tljkvben foglalt 2A telekföldnek öröklés utján őt megilletett ]/4 telekrészt még 1875-november 3-án 1400 frtért örökáron eladta Sándor Józsefnek, hanem 2. r. vádlott Péter Györgyné is beismeri, hogy a szüleitől öröklött, a kis hegyesi 380. sz. tljkvben foglalt lU telekföldet férje tartozásáért elvállalt kezesség folytán az 1876-január 8-án kelt csereszerződés értelmében átengedte Molnár Flórinak, még pedig a mint e szerződés igazolja, 1150 frt illetve 990 frt értékben. Vádlottak által beismert ezen tényállás mellett : tekintve, hogy vádlottak 1862-, tehát 29 év óta élnek együtt mint házastársak s 2. rendű vádlott Péter Györgyné nem férjhezmenetele alkalmával, hanem az 1866. május 26-án létrejött osztályos egyesség alapján, mint örökrészét kapta a Molnár Ruffinak csere czimü szerződés utján eladott 1/i rész telekföldet, tehát erről az átengedésig nem mint hozományáról, hanem mint öröklött részéről intézkedett s a szerződés meskötésénél is mint tulajdonos ő szerepelt, ő vette kezéhez az abban kitüntetett 890 frt vételárósszeget, s ő vette birtokába a cserébe kapott és 160 írt értékű zsellérföldet ; lekintve, hogy mivel sincs igazolva, miszerint a pénzösszeg a férje által testvérétől megvett örökrész lefizetésére fordíttatott, sőt a Sándor Józseffel 1875. nov- 3'án kötött vételi szerződés éppen ellenkezőt bizonyít, t. i. hogy nem volt szükség férje testvérének birtokrészét megváltani, mert férje Péter György már azelőtt a saját örökrészét is eladta s vevőnek azt tényleges birtokába is adta ; tekintve, hogy 2. r. vádlott Péter Györgynének egy negyed telekföldrész tulajdona 990 frt értékben lett Molnár Ruffinak átengedve és így bár 1. rendű vádlott Péter Györgyért állítólag tett fizetése is csak 990 frtot tehetne, daczára ennek, hozomány czimén 3000 frt erejéig bekebelezték a zálogjogot a férje által azelőtt már 14 évvel eladott birtokra s