Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

136. minthogy végre az orvosi látleletben sem állapithatók meg olyan körülmények, melyek a nemi közösülésnek erőszakkal való végrehajtását bizonyítanák : vádlott az ellene emelt s a B. T. K. 232. §-ába ütköző erőszakos nemi közösülés vádja alól felmentendő volt. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg ítélt: A kir. itélő tábla védő által N. Teréz tanú hitbevételét megtagadó végzés ellen bejelentett felebbezést visszautasítja s jelen ügyet csupán a kir. ügyész és sértett fél képviselőjének felebbezése alapján vévén felülvizsgálat alá, a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok. Vádlott felmentetvén, reá N. Teréz tanú hitbevételének mellőzéséből jogsérelem nem hárult, Felebbezése tehát ezen okból visszautasítandó volt. Maga az ítélet annak indokaiból találtatott helybenhagyandónak. A kir. C 11 r i a a következő Ítéletet hozta : Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával J. János vádlott bűnösnek mondatik ki az U. Emilia ellen elkövetett s a B. T. K. 232. §-ának 1. pontjában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntettében s e miatt 3 évi fegyházra s a 250. §. alapján 3 évi hivatalvesztésre s az eljárási s tartási költségeknek ugy sértett fél és szülői részére munkaidő mulasztás kárpótlása fejében 50 frt megfizetésére Ítéltetik. A kir. itélő tábla ítéletének N, Teréz tanú megesketésére vonatkozó nem felebbezett része érintetlenül hagyatik. Indokok. A vádbeli cselekmény idején 14-ik életévét még be nem töltött sértett nő, valamint a rendőri előnyomozat, ugy a vizsgálat rendén s a végtárgyaláson is eskü alatt azt adta elő, hogy miután azon fővárosi cselédelhelyező-intézet, a melynek vádlott a vádbeli cselekmény idején társtulajdonosa volt, ót már két izben jó helyre elhelyezte és pedig legutóbb a vádbeli cselekményt megelőzőleg pár nappal helyezte el a pesti oldalon, de minthogy ezen hely a várban lakó szülői lakástól távol volt s ez édes anyjának nem tetszett, a vádbeli cselekmény napján délután azon kéréssel ment ismét az intézetbe, hogy neki szülői lakásához közelebb eső más helyet szerezne, hogy mihelyt az intézeti helyiségbe belépett s kérelmét előadta az egyedül lévő vádlottnak, ez a belülről lefüggönyözött utczai ajtót azonnal bazárva, őt derékon kapta s a száját befogva, a divánra dobta és ruháját felhajtva, nemzőrészét a lábával szétfeszített lábai közé dugta, hogy sértett nő ekkor elrúgta és elnyomta magától vádlottat, de vádlott újból ismételvén a támadást, ő kimerülten eszméletét veszítette s mikor ismét öntudatra jutott, magát még a divánon, de szoknyáját már lehúzva találta ; azonban lábai között fájdalmat érezvén, ruháját megnézve, látta, hogy az belül véres, mire sirva szemrehányást tett vádlottnak, de az pénzt nyújtott neki s hallgatásra kérte, a pénzt azonban ő eldobta s