Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

137 a szobából távozott, hogy a mint a várban lakó szüleihez a Margithidon átmenendő volt, vádlott eléje került, ott megállitotta s újból kérte hogy ne mondja el odahaza a történteket, mert ő családos ember s ha neje megtudja az esetet, ő megmérgezi vagy főbelövi magát. Ekkor sértettnő anyjának, U. Marczelné tanúnak eskü alatt tett vallomása szerint izgatott állapotban, egész testében reszketve és sirva tért haza s beszélte el neki az esetet, ki a midőn ingét és szoknyáját is megvizsgálta, azon friss vérfoltokat talált. Hogy ekkor sértettnő ily állapotban csakugyan hazament, azt SÁrpádné tanú is eskü alatt bizonyitja, a mennyiben neki másnap reggel sértett anyja sirva panaszolta el leánya esetét. A rendőrorvosnak csak nyolczadnapra felvett látleletéből és a kir. törvényszéki orvos felülvéleményéből is kitűnik az, hogy sértetten az időtájt nemi közösülés hajtatott végre. A törvényszéki orvos teljesen elfogadhatónak tartja sértettnő azon előadását is, hogy a küzdelmet nem sokáig birva, önkivületi állapotba esett s ezalatt követtetett el rajta a vádbeli cselekmény, a mit támogat vádlottnak rendkívül erős nagy termete is, a bár korához mérten eléggé kifejlett, de mégis nagyobb ellenállási képességet nem mutató sértettnő erejével szemben. Vádlott beismeri azt, hogy sértettnőt már ismerte, hogy pár nappal előbb is ő helyezte el, a mikor N. Teréz tanúval együtt nála volt, sértettet tréfából meg is ölelte; tagadja azonban hogy sértett ellen a vádbeli cselekményt elkövette volna, e részben azzal védekezvén, hogy azon nap délután üzletében sem tartózkodott, N. Teréz tanú cselédet kisérvén el egy helyre a király-utczába, de ezen védekezése N. Teréz tanú által megczáfoltatik, utóbbi eskü alatt határozottan azt állítván, hogy pár nappal későbben kisérte el őt vádlott a király-utczába. A vádbeli cselekmény után mindjárt másnap délelőtt felkereste vádlottat üzletében a sértettnő atyja, hogy tetteiért feleletre vonja, de őt nem találván ott, jóllehet a vádlott jelen volt üzlettársának nem mondotta meg, miért keresi a vádlottat, mégis midőn délután a sértett és anyja mentek N. Teréz tanú kíséretében üzletébe, ezeket onnét a vádlott — minthogy az üzlethelyiségben ekkor üzlettársa és neje is jelen voltak — azonnal félrehívta az utc^ára, hogy ott beszéljenek vele, holott ha nem tudta volna, mi járatban vannak s magát ártatlannak érzi, semmi oka sem lett volna a közöttük folytatott beszéd tárgyának neje és üzlettársa előtti eltitkolására. Ehez járul azon körülmény is, hogy az emiitett látogatás után vádlott mindjárt ügyvédéhez ment s ezt arra kérte fel, hogy mielőbb beszéljen sértettnő atyjával. Hogy vádlott ekkor kiegyezni akart sértettnő szüleivel, arra mutat az ügyvédnek sértettnő atyjához czimzett s az iratoknál fekvő levele is. Sértettnőt nemcsak szülei mondják jóerkölcsünek, de velük egy