Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

sértett hasztalanul hivatkoznék az általa már a forgatás előtt vádlott kezeihez teljesített fizetésre, ezen kifogása szemben az Ausztriában érvényben levő váltótörvénynek a magyar váltótőrvényünkkel e tekintetben azonos rendelkezésére, érvényre nem számolhat és sértettnek a váltókötelezettség aluli telmentését nem eredményezhetné ; tekintve, hogy ezek után nem következhető más feltevés, mint az, hogy vádlott mindezt tudva és előrelátva, a polgári jog formáit ravaszul és egyenes kárositási szándékkal felhasználta arra, hogy saját tartozását, illetőleg tartozásának bizonyos részét minden jog nélkül másnak vagyonával törlesztesse ; tekintve, hogy ezen tények lánczolatában a B. T. K. 379. §-a aláeső csalás valamennyi ismérve ki van merítve : a másodfokú biróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú biróság végzése hagyatik helyben. 405. II. bünt. tanács. Erőszakos nemi közösülés megállapítható összetett bizonyítékok alapján, vádlott határozott tagadása ellenében is. 1892. szeptember 6. 2561. B. sz. Erőszakos nemi közösülés bűntettével vádolt J. János elleni bűnvádi ügyben — a budapesti k i r. törvényszék a következő Ítéletet hozta : J. János, cselédelhelyező, vádlott a B. T. K. 232. §-ának 1. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok. A vádlott terhére rótt bűncselekményt az képezi, hogy vádlott 1890. jun. hó 16-án délután 3—6 óratájban, midőn U. Emilia, őt a Lipót-körut 23. sz. alatti háznak földszinti szobájában levő cselédhelyezőíntézetében helyszerzése végett felkereste, vádlott az utczára nyiló ajtaját kulcscsal bezárta s azután U. Emiliát a divánra dobva, lefogta, lábait szélylvel feszitette és azután vele annak akarata ellenére nemileg közösült. Vádlott a terhére rótt bűncselekmény elkövetését tagadta s egyedül sérült U. Emilia vallomása az, a mi a bűncselekmény megállapításának alapjául szolgálhat Minthogy sérültnek vallomása magában véve vádlott határozott tagadása ellenében a bűncselekmény elkövetése tekintetében oly bizonyítékot, melyre marasztaló Ítélet alapitható lenne, nem képez ; minthogy a sértett vallomásában foglalt bizonyítékon kívül vádlott ellen a vizsgálat és végtárgyalás egyedül csak ama gyanút állapította meg, hogy az alibi tekintetében hivatkozott N. Teréz a vádlott ebbeli állítását megczáfolta ;