Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

7 1200 frt, 1500 frt, 330 frt, 400 frt, 420 frt, 950 és 1500 frt és igy öszszesen 7800 frt erejéig terjedő váltó elfogadványai még nem járván le, a takarékpénztári igazgatóság különös kívánsága folytán ezen összeg és járulékai további biztosítására ujabbi kötelezettségeket vállalt el. Alperesnek ezen különös kívánsága, mely szerint be nem várva a váltók lejárati idejét, további biztosítást követelt, nem lelheti indokát egyébben, mint adósának előtte már ismert fizetésképtelenségében, anyagi romlásában, melyből kibontakoznia lehetetlennek látszott és czélja egyéb nem lehetett, mint hogy minden áron más hitelezők megelőzésével és hátrányára magát biztosítsa. Ezen közvetett bizonyíték alapján, melynek mérlegelésénél a bíró, a csődtörv. 36. §-ából kifolyólag a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó intézkedéseihez kötve nincsen; megállapítottnak kellett venni, hogy alperes Sch. Endre anyagi csődjéről legkésőbb 1888. évi márczius 14-én tudomással bírt. De arról, hogy alperes Sch. Endre zilált anyagi helyzetét ismerte, okiratszerü közvetlen bizonyítékot nyújt alperesnek a beszerzett végrehajtási iratok közt fellelhető 1105/88 sz. a biztosítási végrehajtás iránti kérelme, melyben kiemelvén, hogy alperese több végrehajtással üldöztetik, a végrehajtásnak reggeli 8 óra előtti megkezdhetését és esti 8 óra utáni folytathatását kéri. Ez a foglalásnak éjféli 12 óráig való folytatásával meg is történt. Minthogy tehát a veszélyt, mely Sch. Endre fizetésképtelenségében rejlett, alperes maga igazolta és nevezett adósa közadós jogcselekményeit helyettesítő kielégítési és biztosítási végrehajtást tűrte, miáltal közadós összes ,vagyona többi hitelezőitől elvonatott, ezen biztosítási végrehajtásnak az igy megkárosított h telezőkkel szemben hatálya nem lehet. Ezekből kifolyólag az 1888. márczius 14-én kelt kötelezvény, arra alapított sommás kereset és ennek eredményéül kelt bíróság előtti egyesség is hatálytalannak volt nyilvánítandó, mert a kötelezvény maga, mely szerint Sch. Endre a takarékpénztári igazgatóság különös kívánságára váltótartozásaira nézve, váltói fizetési határidejénél rövidebb lejáratot fogadott el, mi az 1104/88 sz. a. sommás keresetet és egyességet lehetővé tette, elegendő bizonyíték arra, hogy közadós a takarékpénztár előtt ismeretes szorult helyzetében, midőn a materiális csőd már beállott, oly nemű jogcselekményre engedte magát reábiratni, mely alperes biztosítását, a többi hitelező megkárosításával lehetővé tette. Alperesnek a fizetések megszüntetési idejére vonatkozó elmélete merőben téves, mivel nem a csődnyitás napját, hanem azon időpontot kell az anyagi csőd kezdetének tekinteni, midőn közadós hitelezőit kielégíteni többé nem képes. Ez tehát már akkor beállott, midőn Sch. Endre alperes beismerése szerint hitelezőit csakis takarékpénztári kölcsönökkel volt képes