Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

104 398. III. polg. tanács. Az iparhatósági határozattal meg nem elégedő félnek, tekintet nélkül arra, hogy ama határozat érdemleges-e, jogában áll igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni. Nem utasítható tehát vissza a kereset azon okból, mert az iparhatóság érdemben nem határozott. 1892. márczius 16. 7782 1891. p. sz. O. Mihályné felperesnek, Á. András alperes ellen 175 frt s jár. iránti perében —• a szegedi ki r. járásbíróság a következő Ítéletet hozta : Azon esetre, ha felperes főesküf tesz arra, hogy fiának élelmezésére nézve alperessel az eredeti egyességtől eltérőleg nem fogadta el azon egyességet, hogy az élelmezés fejében alperestől a hust mmázsánként 2 írttal olcsóbban kapja, azt öt hónapon át nem hordatta és nem jelentette ki, hogy alperest fiának élelmezése és egyéb költségei viselésének terhe alól felmenti és e czimeken mit sem követel, ha fiát alperes felszabadítja, ugy alperes köteles felperesnek 172 frt 65 kr tőkét, ennek 1890. évi jan. i-jétől folyó 6°/0 kamatait és 29 frt 25 kr perköltséget felperesnek megfizetni : felperes keresetének 1 frt 35 krt tevő részével elutasittatik ; stb. Indokok. Alperes beismerte, hogy felperes fiát az A. alattiban irt kötelezettség mellett tanonczul fogadta és nem állitá, hogy az abban irt kötelezettségének megfelelt volna, állítva, hogy az A. a.-ban irt egyességtől eltértek és az ujabb egyesség értelmében ő felperes fia élelmezése fejében egy ideig felperesnek a hust 2 frttal olcsóbban adta, azután pedig ujabbi egyesség által felperes őtet felmentette az A. alattiban irt kötelezettség alól azon esetre, ha fiát felszabaditja, a mit daczára fia rossz magaviseletének, meg is tett; ezek alapján kérte felperes elutasítását. Minthogy azonban alperes ezen állításait felperes tagadásával szemben nem bizonyitá, a mennyiben a hit alatt kihallgatott B. László és N. Imre vallomásaik és pedig az előbbié az alpereshez való függésben léte miatt aggályos, mindkettőé pedig határozatlan és csak az állítólagos egyesség után következő időre vonatkozik, perrendszerii bizonyítékot nem képeznek, a többi tanú vallomásai végre csakis felperes fia, mint tanoncznak rossz magaviseletére vonatkoznak, melyek itt azon okból, mert azokra alapított jogait alperes az ipartörvény 176. §-a szerint érvényesíteni elmulasztotta, tekintetbe nem vehetők, alkalmazandó volt az alperes által kinált és felperes által elfogadott főeskü, melynek letétele esetében alperes állításai rnegczáfolva leendvén, minthogy ő az A. a. szerint felperes fiának tartását, tanítási és felszabaditási költségeit magára vállalta, ezeknek megtérítésére és pedig a tartás fejében a közös szakértő által megállapított havonkinti 10 forintban, ugy B. Elek hit alatti vallomása szerint