Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

87 ebből kifolyólag őt mint családfőt fokozott uj kötelességek is terhelik. Végre minthogy a felperes részben pervesztessé vált, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő volt. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : A budapesti kir. itélő tábla ítélete oly változtatással, hogy az alperes részére megítélt évi tartásdij összege 300 frtra s így havonként 25 frtra leszállittatik, felebbezett egyéb részében helybenhagyatik. Indokok. Felperes keresetét nemcsak a tartási kötelezettség megszüntetésére, hanem másodsorban arra is irányozta s keresetében azt is kérte, hogy az előbbi perek befejezte után előállott viszonyok következtében az eddigi tartásdij leszállittassék, illetve bizonyos meghatározott összegre korlátoztassék s miután felperes ezt külön keresettel is érvényesíthette, alperesnek a perújításra alapított kifogása már ez okból sem volt birói figyelembe vehető. A kir. tábla Ítélete tehát, a mennyiben felperes kereseti joga megállapittatott, helybenhagyandó volt, valamint a részben is, a mely szerint kimondatott, hogy az évi tartásdij bizonyos meghatározott összegre korlátoztassék és pedig ez utóbbira nézve a kir. itélő tábla által ide vonatkozólag felhozott indokokból. A kir. itélő tábla által meghatározott évi tartásdij azonban leszállitandónak találtatott, mert a felperes által 7293. sz. alatt keresettel folyamatba tett perben 10525/73. sz. alatt kelt harmadbirósági végzéssel annak kiderítése, hogy a végzés hozatalakor a felek mi vagyonnal birtak, már szintén szükségesnek találtatván, miután a további bizonyítási eljárás folyamán kitűnt, hogy akkoriban alperes magánvagyonnal nem birt, a 6798'74 sz. a. hozott harmadbirósági ítéletben felperes elutasítására indokul különösen az is felhozatott, hogy alperes akkori vagyoni állapotát tekintve, az alperes által élvezett 375 frt évi tartásdij összege túlságosnak egyáltalán nem vétethetett. Tekintettel mindezekre, ugy arra, hogy a fent idézett 7293'i872 sz. a. keresettel megindított előbbi per befejezése után felperes által a jelen perben felhozott bizonyítékok tanúsítása szerint alperes időközben atyja után ingatlan birtokot örökölt, mely után szintén a per adatai szerint legalább is 400 frt évi jövedelemben részesül és abból szükségleteit szintén aránylagosan fedezheti, figyelemmel mégis a felek társadalmi állására alperes tartásdiját évi 300 frtra leszállítani kellett. A perköltségre nézve a kir. tábla ítéletének helybenhagyása mindkét fél pervesztességében találja indokolását.