Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

86 tartásdíj fizetésére kötelezi a perköltséget pedig kölcsönösen megszünteti ; sat. Indokolás. Habár a peres felek között lefolyt válóper befejezése idején fennállott törvények szerint az egyházi biróságok hatásköre, a házassági elválásból felmerülhető vagyoni követelések és igy a nőtartási dij kérdésének eldöntésére is kiterjedt, a felperes pedig a primási felülvizsgáló biróságnak 2830/66 sz. a. hozott határozatával arra köteleztetett, hogy jövedelmének 1/4 részét köteles az alperes javára tartásdíj fejében lefizetni, ez a körülmény mégis nem zárja ki azt, hogy ha eme határozat hozatala után felmerült tények folytán a felek személyes és vagyoni viszonyaira nézve, azok jogai és kötelezettségeire kiható lényeges változás állott be, az eme változásokból származtatható jogok a válóper idején fennállott viszonyok vitatása nélkül, önálló keresettel érvényesíttessenek, az alperes részéről felhozott az a kifogás tehát, hogy a tartásdíj kötelezettség megszüntetése avagy a tartásdíj mennyiségének leszállítása csak a perújítás utján volt volna szorgalmazható, annál kevésbé vétethetett figyelembe, mert az előző polgári perben keletkezett kir. curiai Ítélet szerint a felperes a tartásdíj összegének leszállítása s illetve korlátozása iránt előterjesztett kérelmével nem a helytelen perczim miatt, hanem a peres feleknek az ama per folyama alatt kitüntetett vagyoni viszonyaira való tekintettel utasíttatott el. Az első bíróság ítélete annyiban, a mennyiben a kir. törvényszék a felperest a tartásdíj-kötelezettség teljes megszüntetésére irányzott kérelmével elutasította, azért volt helybenhagyandó, mert az alperesre nézve a saját hitelvei szerint a házassági kötelék közte és a felperes között mindezideig fenáll, az alperes jogait pedig magában véve az a körülmény nem érintheti, hogy a felperes más vallásra térvén árr reá nézve a házassági kötelék egyoldalúan felbontatott és ennek folytán uj házasságra lépett. Ellenben a tartásdíj mennyiségére nézve az Ítéletet megváltoztatni s kimondani kellett, hogy a felperes részéről a már többször hivatkozott III. fokú egyházi bíróság ítélete alapján fizetendő tartásdíj évenként 36a frtnál magasabb összegre nem terjedhet, illetve az alperes ennél többet nem követelhet, mert a per adatai szerint, az alperes időközben örökösödés utján 7000 forint törzsértéket meghaladó és 400 frtot jövedelmező vagyonhoz jutott, a felperes pedig hivatala után járó fizetésen kivül egyéb jövedelemmel nem rendelkezik és mert a nő abban az esetben, ha férjétől tényleg különválva él és férjhezmenetele alkalmával elfoglalt állásának megfelelő vagyoni helyzete biztosítva van, azt nem követelheti, hogy a férj jövedelmének ama többletéből is részesüljön, a mely többlet szerzése s illetve a megfelelő állás elnyerése idején közte és férje között sem a személyes, sem a vagyoni viszonyaikra nézve érdekközösség fenn nem állott és a férj saját hitelvei szerint jogosultan uj családot alapított é?