Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

73 Indokok. Alperes nem vette tagadásba, hogy felperes szolgálatából betegség okából két.hójiapig távol volt, továbbá nem állítja, hogy ekkor a szolgálatot felperesnek, vagy viszont ez neki felmondotta volna, minélfogva a felek között a szolgálati viszony megszűntnek annál kevésbé tekinthető, mert betegség esetében is az 1875. éyi XXXVII. t.-cz. 59. §-ának utolsó pontja, illetve ugyanazon törvény 56. §-a értelmében a segédet fizetés, illeti, mely a fenforgó esetben tekintettel arra is, hogy a alatti szerint alperes azon időre nézve, midőn felperes beteg volt, ennek fizetést szintén, teljesített, hogy önmaga is beismeri, miszerint felperes később nagyobb 40 frt havi fizetés mellett alkalmaztatott üzletében, megállapitandónak találtatott s miután a szolgálati idő és az ezután fizetett összeg mennyisége a felek között nem vitás, de igenis az, hogy felperes 1888. évi január 12-től vagy pedig ugyanazon évi ápril 9-től alkalmaztatott-e 40 frt. fizetés mellett, ennélfogva, ezen körülmény. más bizonyíték hiányában esküvel volt bizonyítandó és ennek le- vagy le nem tételétől volt a per 9 frt iránt függővé teendő, a mennyiben a 35 frt és 40 frt fizetés közötti különbség 1888. év január 12-től ápril 9-ig terjedő időközre nézve annyit tesz ki; stb. A budapesti kir. itéiő tábla a következőleg itélt : A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja; stb. Indokok. Felperes beismerte alperes annak a védekezésének valódiságát, hogy két hónapon át, vagyis 1888. február 7-ik napjától 1888. április 9-ig betegség miatt alperesnél szolgálatot nem tett. Tekintve pedig, hogy a segéd a szolgálatadótól betegsége ideje alatt csak oly esetben követelhet ellátást illetve fizetést, ha szolgálata teljesítésében vétlen baleset miatt gátoltatott, -vagyis ha betegségét szolgálata közben kapta, e/t azonban felperes nem is állította, a segédnek nem a szolgálat közben felmerült balesetre visszavezethető, hosszabb ideig tartó betegsége miatt a főnök segédjét felmondás nélkül elbocsáthatván, önként következik, hogy a segéd ily természetű hosszabb betegség tartama alatt fizetést vagy ellátási dijat nem igényelhet. Minthogy ezek szerint felperes keresete sem az 1875. évi XXXVII. t-cz. általa felhívott 56. §-ára, sem az e helyett most alkalmazandó 1884. évi XVII. t.-cz.-nek, a segédek jogviszonyait szabályozó 82—96. §§-aira nem alapitható, azt pedig felperes a per során nem is állította, hogy az alperes szolgálatában eltöltött időre fizetését meg nem kapta volna, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani kellett; stb. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben azzal, hogy alperes 6 frt 65 kr felebbezési költséget is köteles felperesnek megtéríteni. Indokok. A kereskedő segédszemélyzetének szolgálati viszonyaira