Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

74 vonatkozó kérdések tekintetében nem az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 6. czimének rendelkezései, hanem az 1884: XVII. t.-cz. III. fejezetében a segédekre nézve megállapított intézkedések alkalmazandók, már pedig a most emiitett törvénynek 92—95. §§-ai szerint a főnök és segéde közötti szolgálati viszony vagy törvényes felmondás, vagy a főnök részéről elbocsátás, a segéd részéről pedig a kilépés által bontható fel. A feleknek egyező előadásából megállapítható, hogy felperes mint alperes üzletében előbb 35 frt, később 40 frt fizetéssel alkalmazott segéd, 1888. évi február hó 7-ik napjától kezdve ugyanazon évi április hó 9-ik napjáig betegség miatt szolgálatot nem teljesített. Felperes ezen időre járó fizetését követeli alperestől és pedig 1888. évi január hó 12-ik napjától kezdve havi 40 frt bért számítván. Alperes ezzel szemben azt vitatja, hogy felperes 1888. évi február hó 7. napján az üzletből elmaradván, kilépett s 1888. évi április hó 9-ik napján uj szerződés mellett alkalmazta 40 frt havi fizetéssel; alperes azonban ezen kifogását felperes tagadása következtében sem tanúval, sem másként nem bizonyította; azt, hogy alperes felperesnek felmondott, vagy hogy őt az 1884: XVII. t.-cz. 94. §-a fj pontjában megjelölt betegség miatt felmondás nélkül azonnal elbocsátotta volna, nem is állította, még kevésbé bizonyította; ezeknél fogva, minthogy a szolgálati viszony sem felmondás, sem kilépés, sem elbocsátás utján fel nem bomlott, alperes nem volt jogosítva felperestől betegsége miatt a fenti időre járó fizetést megtagadni. Miután a felek között még az is vitás, hogy felperes fizetése mely napon emeltetett alperes által 35 írtról 40 frtra, ezen körülmény bizonyítása a felperes által alperesnek kinált s utóbbi által elfogadott főeskünek le- vagy le nem tételétől volt függővé teendő s a marasztalás a különbözeti összegre nézve megállapítandó. Alperes az eskü tététele esetében is mint tulnyomólag pervesztes a perköltséget a pts. 251. §-a alapján egészben viselni köteles. 341. VI. polg. tanács. Azon kifogás, hogy a gyermektartási dijat igénylő nö azon okból, mert erkölcstelen életet folytatott, gyermeke részére tartási költséget nem követelhet, csupán oly nöszemélyek irányában érvényesíthető, kik a más férfiakkal való nemi közösülést nyilvánosan űzik. 1890. deczember 22. 6481. p. sz. Cs. Ágnes fefperesnek —• R. Dávid alperes ellen apaság megállapítása s gyermektartási dij s jár. iránt indított perében — a szegedi kir. törvényszék a következő ítéletet hozta : Felperes keresetével elutasittatik, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntettetnek ; stb.