Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

71 tesznek, ennélfogva jogköre külön meghatalmazás nélkül is kiterjedt arra, hogy a vezetésére bizott gazdaságban előállított terményeket értékesítse, illetőleg eladja, miután a dolog természetéből folyik, hogy a termények értékesitése a gazdálkodás és a gazdaság kezelés folytatásával rendszerint járó cselekményt képez. Tekintve már most, hogy az A. alattiban érintett vételügylet tárgyát a Fried Mór vezetésére bizott schöndorfi gazdaságban termett iooo métermázsa buza képezte ; tekintve továbbá, hogy Fried Mór ezen ügylet megkötésénél az A. alatti tartalmából kitünőleg mint alperes czég megbízottja járt el : ennélfogva a fentebbiek alapján alperes czéget az A. alattiban érintett vételügylet kötelezi. A gazdasági termények eladására jogosított meghatalmazottnak tartandó a vételügylet feltételeinek megállapítására és a vételár felvételére is, de nincs jogosítva főnöke hitelének igénybe vételére, ennélfogva ezt kötelezőleg kölcsönt fel nem vehet. Ezen elvből kiindulva Fried Mór az A. alatti okiratban érintett vételügylet feltételeit, ugy a mint azok az A. alattiban részletezve vannak, megállapíthatta, kiköthette tehát a többi feltételek között azt is, hogy a szerződés megkötésekor, vagyis az A. alatti kiállításakor a vételár fejében iooo frt fizettessék és ennek felvételét érvényesen nyugtázhatta is, azonban Fried Mór nem volt jogosítva a vételár fejében további 3000 frtot felvenni, mert az A. alatti értelmében a vétel tárgyát képezett buza vételára az áru átadásakor volt fizetendő, az a keresetileg követelt 3000 frt tehát, melyet Fried Mór az A. alattira vezetett elismervény szerint az A. alatti kiállítása után utóbb, 1886. augusztus 30-án vett fel, vagyis oly időben, midőn a vevő felperes a szerződési feltételek értelmében fizetést teljesíteni köteles még nem volt, nem tartható a vételár fejében teljesített fizetésnek, hanem hitelezésnek a buza átadásáig, a hitelbe kiszolgáltatott összeg visszafizetéseért tehát alperes egyedül akkor volna felelős, ha bizonyittatnék, hogy a kérdéses 3000 frt alperes kezéhez jutott, a mire nézve azonban a perben bizonyíték nem létezik. Ezekből folyólag alperest a vételári összeg visszafizetés czimén keresetbe tett 4000 frtból az A. alatti keltekor, vagyis 1886. évi augusztus 19-én kiszolgáltatott 1000 frt összegnek és ezen összeg után a felvétel napjától járó 6°/0 kamatnak megfizetésére kötelezni, ellenben felperest az 1886. augusztus hó 30-án fizetett 3000 frt visszafizetése iránt érvényesített keresetével elutasítani kellett. Az óvás költség czimen követelt 7 frt 55 krnak megítélése abban találja indokát, hogy a mennyiben az A. alattiban érintett eladásnak alperesre kötelező volta bizonyítva van, az utólagos teljesítésre felhívás körül felmerült költség szükséges kiadásnak bizonyul, melyet a késedelmes fél megtéríteni köteles. _